szombat, május 25, 2013

Az istenfélelem fontossága

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
(Prédikátor könyve 12:5-6)

Bölcs Salamon ezekkel a szavakkal összegzi tanításának lényegét: „féld az Istent és tartsd meg parancsolatait”. Egész életbölcsessége ebben az egy mondatban foglalható össze. Az ember legfontosabb dolga, hogy megtanulja félni az Urat és a neki való engedelmességet. Az emberi élet végső célja tehát nem a gyermeknemzés, nem a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, de még csak nem is a jó cselekedetek sora, hanem az istenfélelemre és az engedelmességre való eljutás.
Mai világunkban erre esik a legkevesebb hangsúly. Mindenki boldogulni akar, egyről a kettőre szeretne jutni anyagilag, megszabadulni a hitelektől, valamire vinni ebben az életben, szerencsét próbálni külföldön, stb. De szinte sohasem halljuk, hogy valakinek az lenne az életcélja, hogy megismerje Isten rá vonatkozó tevének részleteit, jobban megismerje az Úr akaratát, Igéjének tanítását és hogy saját terveit, akaratát Isten ellenőrzése alá helyezze. Amikor valaki ilyenekről beszél, akkor azt általában nem tartják normálisnak. Bölcs Salamon azonban ebben látja az élet végső célját, értelmét.
Az indoklásban arra hívja fel a figyelmet, hogy tetteinket Isten meg fogja ítélni; nem csak a nyilvánosakat, hanem a titkos tetteket, sőt még a gondolatainkat is. Semmi sem terelheti majd el az Úr figyelmét, minden tettünk, szavunk, gondolatunk, indítékunk az Ő ítélete alá fog esni. Isten végső soron igazságot fog szolgáltatni, akkor majd mindenki megkapja jutalmát, büntetését.
A Jelenések könyvében, a hármas angyali üzenetben, az első angyal üzenete érdekes módon nagy hasonlóságot mutat Salamon előbbi megállapításával. Az első angyal üzenetét így olvashatjuk: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jelenések 14:7). A három angyal üzenete olyan hír, amit meg kell hallania minden földön élő embernek (ezért repül az angyal az ég közepén). Ez a hír pedig nem más, mint Isten félelme. (Félni Istent nem egyenlő Istentől félni. Istent félni azt jelenti: tisztelni, szeretni, nagyra tartani, megbecsülni, engedelmeskedni neki). A világnak, s benne nekem és neked is kedves barátom, az a legfőbb dolgunk, hogy megtanuljuk félni az Atyát, Jézus Krisztust és a Szentlelket.
Az angyal üzenete azonban sürgető, mert azt mondja: „eljött az Ő ítéletének órája”. Vagyis Isten félelmének elsajátításával nem várhatunk sokáig, hiszen az ítélet a küszöbön van. A bibliai próféciákból tudjuk, hogy Isten ítélete 1844-el vette kezdetét. Az azóta eltelt közel 170 év Isten kegyelmének, türelmének köszönhető. Itt az ideje, hogy komolyan imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek Isten félelmére megtanítson bennünket, s az Úr törvényét a szívünkbe írja, hogy engedelmesek legyünk Isten akaratának.
Isten kegyelme, türelme nem jogosít fel bennünket arra, hogy visszaéljünk vele. Az idő értünk van, Isten azért nem vetett még véget a földi történelemnek, mert időt akar adni nekünk az élet legfontosabb leckéjének elsajátításához: az Ő félelmének és az iránta való engedelmességnek az elsajátításához. Péter apostol így beszél Isten türelméről: „És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” (2Péter 3:15); „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Péter 3:9).

Fontoljuk meg, hogy eddig mi volt az életcélunk. Szükség van-e korrekcióra? Tűzzük ki életünk legfontosabb céljául Isten félelmét és a neki való engedelmességet! Imádkozzunk azért ma reggel, hogy Isten Szentlelke tanítson meg erre bennünket.