csütörtök, május 16, 2013

A beszéd hatalma

"Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek."

Példabeszédek 16:24

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Sajnos nem nagyon van ilyen. A kilencedik parancsolatban Isten a nyelvünktől védi az embertársainkat. A Tízparancsolatból egy a nyelvünk bűnei ellen emel védelmet.

Hogyan vétkezünk a szavainkkal?

- Többet mondunk a kelleténél, vagy kevesebbet. 
- Tudunk beszélni a semmiről is, de a fontos témákról egyáltalán. 
- Akkor válaszolunk, ha nem kérdeztek, de némák maradunk, amikor valaki valami igazán fontosra kíváncsi. 
- Ugyanazt elmondjuk többezerszer, míg a lényegeset nem mondtuk ki még talán soha. 
- A Hogy vagy? kérdésre kurtán azt mondjuk, hogy jól, vagy túl bőven válaszolunk. 
- Panaszkodunk, vagy repkedünk a magasban, ezzel elbizonytalanítjuk azokat, akik azt hiszik, hogy velük valami baj van, mert nincs kedvük ujjongani. 
- Dicsekszünk, pedig nincs rá okunk, vagy nem mondjuk el a jó tapasztalatainkat, azt gondolva, hogy ez senkit sem érdekel.

Szókratész egyszer azt mondta a tanítványának, hogy a szavainkat mindig három szűrővel kell megmérni: igaz, jó, hasznos. 
- Ha valami nem igaz, nem érdemes róla beszélni, még a végén valaki elhisz egy hazugságot. 
- Ha nem jó - bár attól még lehet igaz -, nem szabad róla beszélni, mert így is sok a rossz a világban, ne szaporítsuk még jobban. 
- Ha nem hasznos, hallgassunk, mert nem feltétlenül kell minden szemetet továbbadni. Ez a világ nemcsak az áruk szemetébe fog belefulladni, hanem abba a sok felesleges szócséplésbe, amivel csak elbonyolítunk mindent, ami addig egyszerű volt.

Jézus azt mondta, hogy a szavaink alapján mentenek fel, vagy marasztalnak el bennünket az ítéletben. Isten csak olyan embereket enged be az országába a megtisztult bűnösök közül, akik nem jelentenek veszélyt a világegyetem tökéletességére nézve és a szavaik is igazak. Nem beszélnek sokat, de nem is némák. Megvédik a másikat és nem sározzák. A másik erényeiről beszélnek és a maguk hibáiról. 

Hemingway szerint az embernek két év kell ahhoz, hogy beszélni megtanuljon és 50 év, hogy a hallgatás is a sajátja legyen. Szerintem egy egész élet kell ahhoz, hogy az ember helyesen megtanuljon beszélni és közben elsajátítsa azt is, hogy mikor kell hallgatnia. Bölcsesség szükségeltetik hozzá. Azt pedig Istentől kérhetjük.