péntek, április 05, 2013

Öröm a próbában



„Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle megpróbáltatásokba estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.”
Jakab apostol levele 1. rész. 2-3. vers

Hát sajnos én még messze nem jutottam el oda, hogy „teljes örömnek tartsam, ha különböző megpróbáltatások” érnek. Sőt, kifejezetten menekülök előlük. Pedig, biztosan igaz, hogyha előre látnám a véget, én is ezt az utat választanám. 

Álljon itt egy kis példatörténet a nehézségekről.

„Egy férfi talált egy császárpillangó selyemgubót, és megtartotta – azzal a céllal, hogy majd végignézi, ahogy a gyönyörű teremtmény kibújik belőle.
Végül elérkezett a nagy nap, és a pillangó elkezdte keresztülküzdeni magát a selyemgubó egyik végén levő kis nyíláson. A küzdelem órákon keresztül tartott, de úgy tűnt, hogy a lepke egy bizonyos ponton túl soha nem lesz képes keresztülnyomni a testét.
Végül a férfi – azt gondolva, hogy valami nincs rendjén, és hogy a nyílásnak biztosan nagyobbnak kéne lennie, fogott egy kisollót, és óvatosan elvágta a visszatartó selyemszálakat. A lepke könnyedén kibújt és kimászott az ablakpárkányra. Teste nagy volt és duzzadt, szárnyai kicsik és összezsugorodottak. A férfi azt gondolta, hogy a szárnyak néhány órán belül olyan gyönyörűvé fejlődnek majd, amilyent várt. De nem így történt. A lepke, amelynek egy csodálatos teremtménynek kellett volna lennie, és szabadon kellett volna repülnie, rövid kis életét azzal töltötte, hogy duzzadt testét és zsugorodott szárnyait vonszolta körbe-körbe.
Azok a visszahúzó selyemszálak és a küzdelem, amely ahhoz kellett, hogy az állat keresztüljusson a kis nyíláson, Istennek olyan módszere, amely abban segít, hogy a folyadék a testből a szárnyakba jusson. A selyemfonal ’kegyelmes’ elnyisszantása a legkegyetlenebb tett volt.
Isten gyakran megengedi számunkra a küzdelmet ahelyett, hogy – mint egy nagy testvér – helyettünk küzdene. Kétségtelen, hogy mindezt megkönnyíthetné, és életünk minden pillanatát kellemessé tehetné. De amikor minden erőnket megfeszítjük, és majdnem a végsőkig kifáradunk, akkor olyan változás megy végbe bennünk, ami máskülönben soha nem történt volna meg: a ’folyadék’ kifejleszti szárnyainkat, és a maga idejében képesek leszünk repülni.
Vágd rövidebbre a küzdelmet néhány döntő pontnál, és örökre béna maradsz… egészen addig, míg Isten nem ad egy újabb lehetőséget a küzdelemre, amely ugyanazt végzi majd el, amit az első – megszakított küzdelemnek kellett volna elvégeznie bennünk” 

(From Temptation: Help for Struggling Christians, Charles Durham)

Én levontam a történet tanulságát. És Te?