szerda, április 24, 2013

Az igazság és a világosság szeretete


„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”
(János evangéliuma 3. fejezet 19-21. vers)

Nemesvámoson tagja vagyok egy jelzőrendszeri munkacsoportnak, melynek célja a gyermekek és a családok védelmének előmozdítása, a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélések megelőzése, jelzése, esettanulmányok ismertetése.

A legutóbbi ilyen megbeszélésen a rendőrség kommunikációs részlegének egy vezetője ismertette a rendvédelmi szervek idei terveit. Ezek szerint idén szeretné az állam a rendőrség imázsát javítani. Így egy úgynevezett ’beszélgető rendőr’ program kapcsán felkeresnek minden társadalmi csoportot, iskolát, civil szervezeteket, klubokat, egyházakat. És év végén a kormány egy kérdőívvel kéri majd a lakosság visszajelzését.

Az előadás végén többen odamentünk a körzeti megbízotthoz és érdeklődtünk, hogyan is lesz ez a gyakorlatban. Volt, aki jelezte, zavaró lenne, ha túl sűrűn lenne ez a jelenlét. Jómagam pedig hozzáfűztem; „ha már kialakul a terv, szeretettel várlak benneteket, akár szombatra az istentiszteletre is. Nekünk nincs titkunk, nem félünk a rendőrségtől, féljen az, akinek félnivalója van.”

Ott akkor nem is gondoltam bele, ez a megjegyzésem mennyire megosztja a meg jelenlevőket. Volt, aki bólogatott, helyeselt, de volt, aki azonnal az ÁVH-s időket emlegette.

Pedig, ha tudnák - gondoltam - hogy az ÁVH-s eszközöknél pontosabb módon figyelnek bennünket, ahogy Pál is írja „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor.4:9). és az Isten nem csupán cselekedeteinket, vagy szavainkat tartja számon, hanem még gondolatainkat is.

Így az Ige önvizsgálatra, megtérésre hív és megszentelt életre ösztönöz:

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol.3:16-17)