hétfő, március 11, 2013

Küzdelem a mennyben


„Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is.  De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben.”
Jelenések könyve 12:7-8

Hatásvadász módon azt a címet is adhattam volna a mai bejegyzésnek, hogy „A csillagok háborúja”. A téma viszont sokkal komolyabb annál, hogy egy komolytalan filmhez kapcsoljam.
A háború valóban egy távoli helyen kezdődött, Isten otthonában. A menny egy tökéletes hely volt egészen addig, míg egy előkelő angyalfejedelem el nem kezdett zúgolódni, elégedetlenkedni, és végül lázadást szítani teremtője ellen. Kevés volt neki az a pozíció, amit élvezhetett. Isten helyére vágyott. A felfuvalkodottsága, büszkesége lett a veszte, és a Biblia szerint az angyalok egy harmadát mag mellé állította lázadásában.

Így ír az események kezdetéről Ézsaiás próféta:
„Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.  A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” (Ézsaiás 14:12-14)

Ezékiel próféta által is hasonló eseményekről és belső változásokról értesülhetünk:
„Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.  Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.” (Ezékiel 28: 14-15)

A mennyei küzdelem kimenetelét így folytatja a Jelenések könyve:
„De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben, hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” (Jelenések 12:8-9)

Sátánnal, a földre vetett lázadóval találkozott Ádám és Éva is az Édenben, akiket szintén sikerült maga mellé állítani. A küzdelem évezredek óta tart, melynek mi is a részesei lettünk. Nem mi döntöttünk így. Ennek ellenére minden nap döntenünk kell. Isten helyére vágyunk, vagy alárendeljük magunkat neki. Zúgolódunk és lázadozunk, vagy elfogadjuk korlátainkat és Isten szerető gondoskodását?