szerda, március 13, 2013

Isten és a teremtett világ


„Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
(Rómabeliekhez írt levél 1. fejezet 20. vers)

Mondd, te mit látsz ebben a világban, mikor kinyitod a szemed? Már megint egy fárasztó hétköznap terheit? Sok rosszat? Szenvedést? Pusztulást? Elmúlást?

Persze hazudnák, ha azt mondanám, hogy rosszul látod, hogy ilyen nincs. Csakhogy bármennyire is erőtlennek érzed magad, bármennyire is megromlott a föld, Isten ma is rengeteg csodájával találkozhatsz.

S rajtad áll, mit kezdesz ezekkel a csodákkal. Lerombolod őket, panaszkodásoddal másoktól is ellopod ezek örömét. Vagy mint Pál írja, Isten helyett elkezded őket imádni.

„az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (1:23)

Vagy mindezekből megérted végre, saját erődből nem tudsz megváltozni, legjobb tudásod ellenére nem tudod bűnös életmódod által megrontott földet ismét édenkertté varázsolni.

ÉS felkiáltasz: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (7:24)

Ha így teszel, Ő válaszol, válasza pedig nyilvánvaló:

Ismerd fel Teremtődet, a megoldást, mely Egyedül Krisztus!

Kitől „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el” (8:38-39)