Szégyen ide, szégyen oda
„Mert
nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére,
elsőként zsidónak, de görögnek is,”
Róma 1,16
- Mit csinálsz? –
kérdez valaki, aki látja, hogy olvasod a Bibliát.
- Ó csak tanulok. – válaszolom.
- Hová mész minden szombaton így kiöltözve? – kérdi valaki más.
- A barátaimmal találkozom. – mondom, vagy valami hasonlót.
- Te miért nem iszol soha kávét, se bort?
- Mert vigyázok az egészségemre.
Ismerős? Sokszor válaszolunk
hasonlóképpen. Elgondolkodtam, hogy miért is.
Több indokunk is lehet, de az
egyik legfontosabb, hogy ma, a szabad vallásgyakorlat ellenére ciki, sőt
szégyen egy vallásos közösséghez tartozni. Nem ciki hinni. Mindenki hisz
valamiben és erről szívesen beszélget is veled. Sőt, sokan érdekesnek is
tartják összevetni a különböző vallási nézeteket, hogy gyúrjanak belőle
maguknak valami sajátot. De elkötelezni magunkat egyetlen vallás mellett? Azt
nem, vagy csak nagyon kevesen. Túl sok a
kötöttség, túl sok a szabály. Csak abban hiszek, ami működik. – mondják. És
nehezen tudják elképzelni, hogy Istennek valóban van egy komplex, mégis
egyszerű válasza életünk nagy kérdéseire. Még ennél is nehezebb elfogadni azt,
hogy ezt az ismeretet valóban rábízta egy népre, hogy azzal szolgáljanak maguk
és mások javára. Sőt azt még nehezebb elhinni, hogy ez az ismeret oly
nagyszerű, oly nagy hatalommal bír, hogyha az ember vállalja, hogy általa Isten
átformálja az életét, az valóban meg is történik. Ezért aztán szégyenkezve,
vagy szégyenlősen hallgatunk, vagy nem vagyunk egyértelműek. Lehet, hogy még mi
magunk is kételkedni kezdünk és ezért a hit csak félig meddig működik az
életünkben. Ezt látva az emberek nem igazán látják a különbséget önmaguk és a
hívők között, így aztán nem is tartják vonzónak a Biblia útját.
Mi lenne, ha egyszer szégyen ide,
szégyen oda, kerek perec megvallanánk, hogy mi Istenre hallgatunk és engednénk,
hogy valóban Ő vezessen életünk minden területén?
Gyanítom, hogy megmutatkozna az
evangélium hatalma mindannyiunk üdvösségére.
