szerda, február 13, 2013

Megéri?


„Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 16. vers)

Tőlem már megkérdezték:

Szilárd, mondd csak, miért legyek én adventista? Mert hát nem ehettek meg egy jó kis körömpörköltet, nem ihattok meg egy pohár bort. Szombaton nem dolgozhattok, és ha munkát is kaptok, emiatt egy csomó helyre sose juthattok be.

Meg hát, ahogy ismerek egy-két adventistát, ti sem vagytok jobbak, mint mások. Nálatok is sikkasztások vannak, feketén dolgoztatnak; nem fizetik ki a munkások bérét; titokban paráználkodnak; nálatok is egyre több a válás… Ezek után miért legyek adventista? Megéri?

Hát, pont ezért vagyok adventista. Mert látom, mennyi embert tesz tönkre az alkohol, a dohányzás, a drogok, az egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód. Mert csak így lehet bírni azt a rohanást, - mondják - jobb munkahely, több pénz, nagyobb ház, gyorsabb kocsi…

De mire élveznék; testileg, lelkileg megnyomorodtak. Kapcsolataik ellaposodtak, gyermekeik úgy nőttek fel, hogy észre sem vették, pedig azzal magyarázták a nagy rohanást, hogy a családért teszik. S valóban a ház, a kocsi a gyereké; övék meg egy lyuk egy öregotthonban.

S hogy mi adventisták is sokszor épp így élünk? Hogy mi is sokszor learatjuk azt, amit vetettünk?

Erre csak azt mondhatom, amit Pál: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:12-14)

S ha Jézusra gondolok, és arra az ígéretre, amit nekem tett. Hogy visszajön értem és újjátesz mindent…

Bizony, élni most ezen a szenvedésekkel teli földön, csak így éri meg!