szerda, február 06, 2013

Jézus kiáltása a kereszten


„Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
(Máté evangéliuma 27. fejezet 46. vers)

Mai napig megremeg az ember szíve, ha olvassa Jézus szenvedéstörténetét. Az elárultatást és elfogatást a Getsemáné kertjében, a kihallgatást Annás, Pilátus, Heródes udvarában. A megostorozást, a via Dolorosa állomásait…

… és a keresztre feszítést. A latorral történt beszélgetést, amikor Jánosra bízza édesanyját, és mikor megszomjazik. De a fent említett mondat, mintha kilógna a sorból.

Hiszen ezt a kérdést: „Istenem, miért hagytál el engem?” mi emberek, kishitűségünk és földhözragadt látásmódunk miatt szoktuk kérdezni. Bizony, ezen szavak olyan méltatlanok a világ Megváltójához.

Vannak, akik épp ezért megpróbálják kimagyarázni e mondat okát, keresik a különböző értelmezéseket, fordításbeli eltéréseket, stb. Pedig ennek az ellentmondásosnak tűnő felkiáltásnak oly egyszerű a magyarázata.

Ez a mondat egy idézet; a szenvedő Messiásról szóló 22. Zsoltár 2. verse. Melynek későbbi verseivel is találkozhatunk az evangéliumban. Igaz, nem Jézus által mondott idézetként, hanem az események alakulásában.

„A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! (8-9. vers)

„Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (17-19.vers)

És ha e zsoltár fényében szemléljük Jézus kiáltását, megérthetjük, ez nem az aggodalom és félelem kérdése, hanem egy kódolt üzenet, melyet, „akinek van füle érti”, egy kiáltás; emberek vegyétek észre, a próféciák szemetek láttára teljesednek és a megváltás most „elvégeztetett”.

S mikor előtör fájdalmas perceinkben belőlünk is ez a rossz gondolat és keserű érzés: „ez azért történt velem, mert elhagyott az Isten”.  

Kérjük Őt:
Uram, nyisd meg fülem, hogy meghalljam hangodat!
Nyisd meg az értelmem, hogy felfogjam, mit akarsz életemmel!
Nyisd meg szemeimet, hogy meglássam, milyen jó a te törvényedben járni!
Nyisd meg az ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséreted (Zsolt.51:17)