Ígéret - neked!
„Alkalmas időben meghallgattalak, és az üdvösség napján
megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő. Íme, itt az üdvösség napja!”
2Korintus 6:2.
Pál apostol ezt a mondatot Ézsaiás prófétától idézi. A
szövegösszefüggésben ez így található:
„Ezt mondja az ÚR: A kegyelem
idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek… Útközben lesz élelmük,
még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, és nem
szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert AZ terelgeti őket, aki
könyörült rajtuk, AZ vezeti őket forrásvizekhez.” (ÚjProt)
Neked szól! És persze nekem!
Meghallgat!
Megsegít!
Élelmet és forrásvizet ad!
Terelget!
Megkönyörül rajtad!
Aztán végignézel magadon, és sorolod az
ellenkezőjét: Kevés a fizetésem/nyugdíjam, beteges vagyok, családi problémáim
vannak, adósságom van, nincs időm semmire, Bibliát is csak néha tudok olvasni,
a gyerekeimmel is már ki tudja mikor ültem le beszélgetni, a
férjemről/feleségemről nem is beszélve… és tudod folytatni a sort.
Akkor hát kinek is szól az előbbi
felsorolás?
És ekkor eszembe jutott Linda Dillow
Áldások könyve című írása. Ugyanezeket a kérdéseket tette fel magának, és akkor
az Úr elé hozta a 77. Zsoltárt. (Olyan jó lenne, ha most csendben végig tudnád
olvasni!) A Zsoltár első versei egy panasz-áradat. 1-5 vers: sóhajtozás,
éjszakai forgolódás, meg morgolódás, de a 7 verstől minden megváltozik. Elkezdi
számba venni, mi-mindent tett Isten a régebbi időben – és nem győzi sorolni. A
végére teljesen megnyugszik. Nemhogy megnyugszik, hanem egy befejezetlen
Istent-dicsőítő éneket énekel. Egészen belefeledkezik. A gondjait meg el is
felejtette.
Megpróbálnád ma TE is számba venni, mit
kaptál eddigi életedben Istentől? Kezdd el 18 éves korodtól. Hányszor emelt
fel? Hogy is volt az, amikor…? Emlékezz vissza, egyszer mennyire zokogtál, és
nem bírtad szavakban kifejezni ÖRÖMÖDET!
Hiszem, hogy ez a mai Ige jelen, múlt és jövő
időben is igaz lesz életedre!
