péntek, február 15, 2013

Ígéret - neked!



„Alkalmas időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő. Íme, itt az üdvösség napja!”
2Korintus 6:2.
 Pál apostol ezt a mondatot Ézsaiás prófétától idézi. A szövegösszefüggésben ez így található:

„Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek… Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert AZ terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, AZ vezeti őket forrásvizekhez.” (ÚjProt)

Neked szól! És persze nekem!
Meghallgat!
Megsegít!
Élelmet és forrásvizet ad!
Terelget!
Megkönyörül rajtad!

Aztán végignézel magadon, és sorolod az ellenkezőjét: Kevés a fizetésem/nyugdíjam, beteges vagyok, családi problémáim vannak, adósságom van, nincs időm semmire, Bibliát is csak néha tudok olvasni, a gyerekeimmel is már ki tudja mikor ültem le beszélgetni, a férjemről/feleségemről nem is beszélve… és tudod folytatni a sort.

Akkor hát kinek is szól az előbbi felsorolás?
És ekkor eszembe jutott Linda Dillow Áldások könyve című írása. Ugyanezeket a kérdéseket tette fel magának, és akkor az Úr elé hozta a 77. Zsoltárt. (Olyan jó lenne, ha most csendben végig tudnád olvasni!) A Zsoltár első versei egy panasz-áradat. 1-5 vers: sóhajtozás, éjszakai forgolódás, meg morgolódás, de a 7 verstől minden megváltozik. Elkezdi számba venni, mi-mindent tett Isten a régebbi időben – és nem győzi sorolni. A végére teljesen megnyugszik. Nemhogy megnyugszik, hanem egy befejezetlen Istent-dicsőítő éneket énekel. Egészen belefeledkezik. A gondjait meg el is felejtette.
Megpróbálnád ma TE is számba venni, mit kaptál eddigi életedben Istentől? Kezdd el 18 éves korodtól. Hányszor emelt fel? Hogy is volt az, amikor…? Emlékezz vissza, egyszer mennyire zokogtál, és nem bírtad szavakban kifejezni ÖRÖMÖDET!

Hiszem, hogy ez a mai Ige jelen, múlt és jövő időben is igaz lesz életedre!