vasárnap, február 10, 2013

Egyszer eljön az ideje...


„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12

Kissé tétovázva helyet foglalsz az egyik kényelmes széken, és magad elé merengve hirtelen ráeszmélsz, hogy Isten ült le melléd. Kedves, bizalmat és nyugalmat árasztó tekintete találkozik a tiéddel, és tudod, most van itt a te időd, most jött el a várva várt pillanat, és Ő türelmesen várja kérdéseidet. 

Az izgatottságtól szinte alig jutsz szóhoz. Most felszakadhat belőled az összes talány, most végre megtudhatod, ki ölte meg Kennedyt, mi a pí utolsó számjegye, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, hol volt Attila sírja, de neked csak egyre van szükséged: Miért?

Ő kezébe fogja kezedet, mélyen a szemedbe néz, letöröl egy kósza könnycseppet arcodról, és feltárja előtted életed titkait. Hangja kellemes, és szinte érzed, ahogy értelmed tágul az eddig rejtve maradt információktól. Ő pedig nem hadar, nem szabadkozik, nem magyarázkodik, hanem mint apa a felnőtt gyermekének, bizalmasan fellebbenti a múlt fátylait, és őszintén eléd tárja az ismeretlent. 

És végre kezded érteni. A könnyek egyre sűrűbben csordulnak végig az arcodon, egy tétova nevetés is felszakad ajkadról, és soha addig nem tapasztalt nyugalom és béke tölti el szívedet. Most már érted, most már tudod. Most már ismered a kérdőjel mögötti világot, kristálytisztán látod az érem másik oldalát, és tudod, Ő mindig jól döntött. 

És szereted Őt mindennél jobban. Most ismerted meg igazán, most lett a gyermekből felnőtt, és végre a nyomasztó miértek nélkül lépheted át igazi otthonod kapuját. 

Ám a ma reggel még nem az a pillanat, amikor elfelejtheted a miérteket. Ma még meg kell küzdened velük, barátom, de hidd el, nem tart már sokáig. Egyszer majd választ kapsz kérdéseidre, egyszer majd maga Isten válaszol. Hát kapaszkodj addig belé ma reggel is, és várd velem a nagy találkozást!