hétfő, január 14, 2013

Tiszta szívvel Jézus előtt


Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.” (EF)

Zsidókhoz írt levél 10:22

A „Félnél-e találkozni Istennel?” kérdésre valószínűleg nagyon sokan „igen”-el válaszolnának. De ha ugyanezt a kérdést Jézussal kapcsolatban tenném fel, minden bizonnyal bátrabbak lennénk. Miért is van ez így? Másként szeret, másként haragszik az Isten, mint Jézus?

Sátán már az Éden kertben is azt a hazugságot hintette el, hogy Isten valójában nem is olyan jó, és kedves, mint amilyennek mutatja magát. Sőt, megvonja az igazán jó dolgokat az embertől. 
Valójában azonban az ember csak a bűn elkövetése után kezdett félni, menekülni Teremtőjétől. Nem Isten lett félelmetes, csak az ember nem tudott szembe nézni szégyenteljes állapotában az Úrral.

Jézus emberré létele, és földi szolgálata közel hozta az Istent hozzánk(Immanuel=velünk az Isten). Jézustól már nem féltek az emberek - legfeljebb azok, akiknek leleplezte bűnös természetüket. 

Önfeláldozó élete bizalmat adott, és reményt ébresztett. Oda ment hozzá a kivetett, a leprás, a bűnnel terhelt ember is, és bízott abban, hogy kérése meghallgatásra talál.

A legnagyobb ajándék mégsem ez. Azok az évek már elmúltak. Jézus viszont, mint ma is közbenjáró mennyei Főpapunk örömmel közvetíti kéréseinket, bűnbánatunkat Mennyei Atyánkhoz. Ő lett a kapocs, a közvetítő, aki „egy közülünk”, aki véghez vitte pályáját győztesen. 

Ezt az győzelmet és békességet kínálja most fel mindenkinek, aki veszi a bátorságot, és rajta keresztül bűnbocsánatot kér. Ez a mi legnagyobb szükségletünk. Ez a mi igazi békés örömünk forrása.