szerda, január 30, 2013

Jézus nem fél, hogy megszúrom


„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
(János evangéliuma 3. fejezet 17. vers)

Mit teszünk, ha megromlik az étel?
- Kidobjuk

Mit csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó?
- Veszünk egy másikat.

Mit teszünk, ha csalódunk az emberekben?
        - Magukra hagyjuk őket.

Mit csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?
        - Nem megyünk többet.

Mit teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?
        - Abbahagyjuk az imádságot.

S mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk, ha újból és újból megfeszítjük?

Nem úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik rólunk:

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Uram! Köszönöm, hogy te nem a töviseimet nézed, amit feléd és mások felé meresztek. Te a lehetőséget látod bennem, azt amivé kezedben lehetek.

Így segíts meglátni megtartó és megtisztító szereteted, mely megszelídíti szúrós szavaim, tetteim!