szombat, augusztus 18, 2012

A kételkedés börtönében


„boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.”
Lukács 7,23

Van, hogy kételkedünk. Kételkedünk annak ellenére, amit már átéltünk, amit megtapasztaltuk. Meginog a hitünk és elkeseredünk, szenvedünk, sírunk. Mintha megmerevedne ilyenkor még a pillanat is, a rossz dolgok állandósulnak az életünkben, semmi sem jó, semmi sem sikerül. Minden kudarcra van ítélve, minden próbálkozásunk. A tehetetlenség érzése felemészti maradék erőnk és már nem akarunk semmit sem. Úgy érezzük, belezuhanunk az ürességbe. Ez a kételkedés börtöne. Ha tovább mennénk ezen az úton a harag a csalódás a vádaskodás következne. A „Miért nem segít az Isten?” kérdése.

Keresztelő János azonban mást tett. Megkérdezte Jézust: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Ha a kételkedés börtönében érzed magad, tedd te is ugyanezt! Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt! Egyszerűnek tűnik, mégis sokszor mást teszünk. Újabb kiutakat keresünk, saját okoskodásunk, erőnk szerint próbálunk kimászni a csapdából, vagy máshol keresünk segítséget, de ezzel csak rázzuk a rácsainkat és nem érünk el semmit. A megoldás: Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt, mert válaszol!

Vajon találunk örömöt a válaszában? Megváltónk nem tett mást, csupán emlékeztette Jánost mindarra, amit Ő eddig tett, amit János nagyon jól tudott: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Ezzel a keresztelő körülményei nem változtak meg, továbbra is a király börtönében maradt, a halálra várva. Csak egyvalami változott. János emlékezett és hitt. Újra hitt Jézusban és ezzel a kételkedés börtönének falai leomlottak. Habár rab volt még és haláláig az is maradt, de mégis szabad volt.

A börtönt is megjárt Bibó István[1] mondta: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” A hit pedig áttöri a kételkedés börtönének falait, mert biztonságot teremt a körülményeink ellenére.


[1] Bibó István jogász, posztumusz Széchenyi díjas egyetemi tanár. 1956-ban a harmadik Nagy Imre-kormány mindvégig kitartó államminisztere.

péntek, augusztus 17, 2012

Segíts Istenünk!


„Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!” 
Zsoltár 79:9.

Ma reggel két dolog jutott eszembe erről az Igéről.
1.)    A „Jaj Istenem! – keresztények” ahogy ezt Szigeti Jenő szokta emlegetni
2.)    Bocsásd meg bűneinket!
A „Jaj Istenem! – keresztényekkel” úton útfélen találkozhatsz. Ismertetőjegyük, hogy soha nem beszélnek Istenről, sőt közülük egyesek még tagadják is létezését, de ha valami baj támad, azonnal ezt mondják. Ilyenkor, ha megkérded, hogy te mégiscsak hiszel Istenben, hogy Róla és Hozzá beszélsz? Akkor ők lesznek leginkább meglepődve, egyrészt mert egyáltalán nem gondolták komolyan, másrészt meg félszeg mosollyal rád néznek, és azt mondják: „Tudod, hogy van ez. Azért a bajban mégiscsak jó, hogy van kihez fordulni”  Jó lesz kabalának ez az Isten. Eszemben sincs foglalkozni vele, nem érdekel, nem törődöm vele, de ha valami bajom van, azért megemlítem neki, hogyha igazán létezne, akkor ilyet azért mégsem engedne meg. Hát nem aranyos?

A másik csoport – sajnos ők vannak kevesebben – nem érzi jól magát a bőrében, ha valamilyen bűnt követ el. Szinte a fuldokló emberhez hasonlóan kiált segítségért: Uram! Dicsőítsd meg nevedet! Szabadíts meg! Fogjad, kérlek erősebben a kezem! Nem bírom már sokáig! Kérlek, segíts rajtam! Bocsásd meg bűneimet! Szabadíts ki szenvedélyem láncából!
Mit gondolsz, kihez, melyik csoporthoz indul Isten azonnal, hogy segítségére legyen?
És TE – melyik oldalon állsz? Ma még átigazolhatsz! Ne várakozz! Ő vár rád!

csütörtök, augusztus 16, 2012

A próbák emléke

"De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki." (Zsidókhoz írt levél 10:32)

Az élet értelme elhomályosodik a próbák idején. Egyre szűkül körülöttünk az univerzum, és már szinte csak magunkat látjuk és a problémát. Saját magunk szenvedéseit, gondjait, félelmeit, és a problémát, ami egyre jobban nő, míg fekete lyukként minden mást magába szippant, még magunkat is. Belekerülünk egy állandó szürkeségbe, a tehetetlenségi erő pedig nem enged szabadulni.


Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 


Pál szavainak címzettjei nem kevés próbát álltak ki: "Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok" (33-34. versek)

Gyalázás, megszégyenítés, fogság, vagyonelkobzás: ezek jutottak a korai keresztényeknek. Sok igazi ok az elkeseredésre, de mégsem valós okok. Pál ír egy megvilágosodásról, ami után már képesek voltak küzdeni. Ez a megvilágosodás annyit jelent, hogy kitárult a világ és nemcsak a szenvedések képezték a részét, hanem a megváltás és annak teljes beteljesedése: az örök élet is. Így lehetett, hogy "és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (34.v.).

Gondoljuk át ma minden problémánkat és minden szenvedésünket, majd tegyük fel a kérdést: meddig tart számunkra a világegyetem? Csak a gondok pereméig? Vagy része a világunknak egy szerető és gondoskodó Isten és az üdvösség minden kincse...


Csizmadia Róbert

szerda, augusztus 15, 2012

A múlt intő példái


„Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképpen azok kívántak.”
 (Korinthusiakhoz írt első levél 10. fejezet 6. vers)

Sokan azzal a kifogással nem olvassák a Bibliát, mert tele van rettenetes történetekkel, gyilkossággal, rablással, paráznasággal, bálványimádással. Szinte alig van olyan rész, ahol ne folyna a vér. Mindez - mondják - ékes bizonyíték Izrael népének barbár voltára.

Bizony vannak, akik ma is az internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szólamát hangoztatják, főleg, ha saját múltjukkal szembesítik őket. A történelmet meghamisítják azáltal, hogy csak a szép és a jó dolgokat jegyzik le, mint a pogány uralkodók történetírói tették.

S a legtöbben a rosszat csak mások bűneként tűntetjük fel: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Az én életem tragédiáinak a szüleim az okai…, a volt férjem tett tönkre…, hidd el nem rajtam múlt…, én nem tehetek róla, hogy így alakultak a dolgok…

Ám, ha őszinték vagyunk, be kell lássuk, mi sem vagyunk különbek, mint a Szentírás sokak által megvetett szereplői, sőt… mert ugyanúgy lopunk, ölünk, paráználkodunk, bálványokat imádunk, és még a minket megintő Nátánok előtt is hazudjuk, hogy ártatlanok vagyunk.

Meg különben is, ha Ábrahám, Jákob, Dávid, Jónás, Péter, Pál, stb. megtehette, én miért ne? A lelkésznek, a presbiternek, ’X’ testvérnek szabad bűnözni, csak nekem nem? Ha ő beleugrott a kútba...

A fenti Igevers arra tanít; ne kövesd, hanem kerüld el a rossz példákat. Okulj mások hibáiból, és ha mindenki bűnt bűnre halmoz is,

Te kövesd Jézust!

kedd, augusztus 14, 2012

Az Isten országa bennem van!





„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt sem mondják: ímé itt, vagy ímé amott van: mert ímé az Isten országa tibennetek van.” Lk.17,20-21.





Sokan félreértik Jézusnak ezeket a szavait. Arra gondolnak, hogy ez a néhány mondat ellene mond a Szentírás egészének. A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy miután Jézus felment mennybe, ígérete szerint vissza fog térni az idők végén dicsőségben és hatalommal, mint Királyok Királya és Uraknak Ura. A korai keresztényeket is ez a reménység éltette, hogy nemsokára megláthatják szerető Urukat visszatérni a földre. Jézus vajon másképp gondolná ezt, amikor e szavakat mondta? Nem! Bár a kételkedő ember szembeállíthatja e kifejezéseket, de ezek még sincsenek ellentétben egymással.

A történelem legkiemelkedőbb eseménye lesz Jézus 2. eljövetele! Minden jel arra mutat, hogy ez már nem soká be fog következni. Visszatér Jézus, mert megígérte! Egyébként, ha nem jönne vissza, minden összeomlana e világon. Sajnos tönkretettük földünket mindenféle vonatkozásban. Ha ez a tendencia folytatódik, már semmi esély nem lesz az életre bolygónkon. Krisztus azért jön vissza, hogy helyreállítsa azt, amit az ember elrontott. Ezért szükségszerű, hogy ez bekövetkezzen!

Vajon kikért jön el Jézus? Kit fog üdvözíteni? A válasz egyszerű: azokért, akikben már Isten országának az alapelvei itt e földi élet során kirajzolódik! Kereszténynek lenni nem más, mint Jézus példáját követni a hétköznapi életben is. Akiknek a szívében megszületett Jézus, annak az életében egyre jobban növekedni fog, míg végül betölti az egész életét. Mik ezek az alapelvek, amelyek nélkülözhetetlenek Isten országához? A szeretet, az öröm, a béketűrés, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és a mértékletesség. Ha valakikben ezek a tulajdonságok kifejlődnek és növekednek, akkor az egyén valójában készen áll Isten országában való élésre. Így Isten országa bennünk lesz!

Ami kiváltságunk mindennap, hogy készüljünk Jézus eljövetelére. Ezt nem tehetjük úgy, hogy csupán kutatjuk a próféciákat, hanem nap, mint nap gyakorolnunk kell az ottani élet törvényszerűségeit. Képzeljük el, hogy éreznénk magunkat a mennyben, ha nem készülnénk erre fel! Ott nincs helye a gyűlölködésnek, a pletykának, a hazugságnak és a hűtlenségnek! Már most hozzá kell szoktatnunk magunkat a gondolathoz, hogy más életünk legyen, mint a megszokott! Isten országa tehát nem akkor kezdődik el, amikor Jézus valóságban visszatér angyalsereggel, hanem már most!

 Kezdhetjük….?

Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 13, 2012

Jézus szolgálata


"Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez."
Lukács evangéliuma 13:17

Jézus földi szolgálatát akkor értjük meg igazán, ha nagyobb összefüggéseiben látjuk. "Aktív" szolgálata nagyon rövid volt, mintegy három és fél év. Mire elég ennyi idő? Az evangélisták beszámolói alapján nagyon sok mindenre. Jézus küldetésének végcélja a kereszt volt ugyan, de előtte olyan utat, reménységet mutatott, ami mennybe menetele után is meghatározó lehet számunkra.

Jézus szolgálata többnyire tanításból és gyógyításból állt. Tanításának központi témája Isten országa volt, amely egy már most is létező valóság. Ez az ország hamarosan megjelenik teljes dicsőséggel, ugyanakkor bennünk is ott van, mikor Isten uralmának vetjük alá magunkat. Ezt az országot hirdették, mintegy "reklámozták" azok a csodák is, melyek végig kísérték tevékenységét.

Ezek a csodák, vagy "jelek", azért történtek, hogy elhiggyék, elhiggyük, hogy valóban ő az Istentől jött Szabadító. Jézus szerény és alázatos volt, még akkor is, amikor az általa véghezvitt csodák egyértelműen isteni hatalmáról tettek bizonyságot. A csodák nem csupán őt igazolták, hanem az Isten és Sátán közötti küzdelemben emlékeztettek arra, hogy minden látszat ellenére Jézus az igazi ÚR. Sátán hatalmát, a betegségek, a pusztító vihar, vagy akár a halál felett is letöri az Úr.

Jézus szolgálata utat készített, és előre mutatott arra az időre, melyről így János a Jelenések könyve 21. fejezetében:
"Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (3-4.v.)

És végezetül: ne felejtsük el, hogy Jézus szolgálata mindig döntés elé állít. Egy olyan világban, ahol Sátán és démonai el akarnak bennünket szakítani Istentől, bíznunk kell az ő mindenek feletti hatalmában. Jézus mennyei közbenjáró szolgálata a végéhez közeledik. Lássuk meg és igényeljük ma is az ő szabadító hatalmát!

vasárnap, augusztus 12, 2012

Valaki számít rád!


„Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.”
Lukács evangéliuma 14:23

Ugye volt már olyan, hogy kihagytak a számításból? Amikor körülötted mindenki beszél valamiről, csak épp neked nem szólnak, hogy ugyan már, gyere el te is. Amikor a munkatársak, haverok, osztálytársak azt ecsetelik, milyen jól töltötték a péntek estét, csak épp téged nem hívtak meg. Amikor a családban történik valami fontos dolog, és csak véletlenül szerzel tudomást róla. Amikor egy régi jó barátod esküvőjéről a facebookon értesülsz, hogy erre sem hívott meg. Amikor félreállítanak, és átadják a helyedet egy népszerűbb egyénnek, neked pedig igazságtalanul marad az utolsó sor. Amikor nem te kapod az előléptetést, vagy egy különlegesen felelősségteljes feladatot, hanem valaki más, pedig megdolgoztál érte. Mindig valaki más.

Tudom, Barátom, hogy történt már veled ilyen. Legalább egyet a felsoroltakból te is átéltél, és nem volt sohasem könnyű. Mi, emberek hajlamosak vagyunk, hogy kihagyjunk bizonyos egyéneket a számításból. Azokat, akik nem illenek bele a képbe. De Isten nem tesz soha ilyet. 

Ma reggelre itt a bátorító üzenet: Isten számít rád! Isten soha de soha nem néz levegőnek. Nála nem hiányzik a neved a meghívottak listájáról. Nála senki sem foglalja el a neked szánt helyet, mert számára egy megismételhetetlen, csodás alkotás vagy, aki túl értékes ahhoz, hogy ne gondoljon rá. 

Isten ma reggel kér téged, hogy fogadd el az Ő meghívását egy különleges vacsorára. A győztesek vacsorájára, ahol a te helyedet már elkészítette. Rajtad áll, vagy bukik, hogy széked üres lesz, vagy te is ott fogsz ülni a többi bajnok között. Dönts jól, Barátom! És ne feledd, Istennél soha nem maradsz ki a számításból!