szombat, február 11, 2012

Veszélyben

„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."

Máté 5,12

Amikor megtalálták nála a kabátjába varrt biblialapokat, már nem félt, a sorsa eldőlt. A futástól kisebzett lába, az ütésektől kirepedt ajka még fájt, de a heves szívdobogás, a jegesen szívébe markoló rémület már a múlttá vált. Sajnálta, hogy a „kedves” fogadós csak színből érdeklődött a tan felől. Tisztában volt a büntetéssel, de nem ingott meg, a menny dicsősége vár rá. Nem fogja megtagadni hitét, nem fogja elárulni a könyvmásolók barlang-rejtekét, inkább a máglyahalál…

Az emberek lassan szállingóztak be a terembe. Mindenkin hétköznapi ruha volt, csak szívükben hordozták az ünnepet. Szükséges volt az óvatosság a párt besúgói miatt. Ha valaki látta volna őket Peking zsúfolt utcáin, csak munkásgyűlésre siető járókelőknek nézte volna őket. Nem volt szószék, nem volt orgona, nem volt kereszt, de mégis templomban voltak, az Úr templomában. Amikor a szolgálattevő felállt és intett, elővették az énekeskönyveket és egyszerre kezdték énekelni néma csendben zsoltáraikat. Kint az utcán nem hallatszott egy hang sem, csak a mennyben…

„Én is tisztelem Mohamed tanait és az iszlám vallás híve vagyok, de ma este arról a prófétáról akarok nektek mondani valamit, akit a Doktor követett, amíg élt. Azért róla, mert Ő küldte őt ide, hogy segítsen rajtunk. Amit most mondani fogok, azt másnak, ismeretlennek nem mondhatjátok el, arról még egymás közt se beszéljetek, ha nem vagytok biztosak abban, hogy egyedül vagytok. Ne felejtsétek el, az életetek múlhat rajta! A Korán mellett van egy másik könyv is, ami beszél Jézusról, ez a Biblia…”

A vagon ajtaja hatalmas csattanással záródott be mögöttük. Tömeg volt, fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán le tudnak-e majd ülni valahogy a földre. Csak annak örült, hogy anyja, apja is ide került, de egyelőre nem látta őket. Mindenki jajgatott és sírt, kintről a német katonák durva fenyegetőzése volt a válasz. A marosvásárhelyi gettóban hiába bizonygatta az ügyeletes tisztnek, hogy ő nem zsidó. „Ha szombatot ünnepel, akkor az. Hiába állítja magáról, hogy keresztény.” – Hangzott a kemény felelet, és már vitték is őket. Raduly István plébános is csak néhányukat tudta kimenteni a tanúsítványokkal, miközben ő maga is az életével játszott. Talán egyszer még ők is meglátják a bözödújfalusi kis templom tornyát. A kerekek nyikorogva indultak Auschwitz felé…

péntek, február 10, 2012

A szomorúság fajtái


"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez."
2Korintus 7:10.

Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között?
Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság.

Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság.


Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság.


De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled.

Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha vélt vagy valós igazadat nem fogadják el – ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni.

De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magad a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el.


Ne igazold hát mindenáron önmagadat!

Engedj szabad folyást könnyeidnek!
Nézz a tükörbe és mondd: - Ó én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben benne vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?
És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted:
Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!

csütörtök, február 09, 2012

Örülj!

"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!"
(Nehémiás könyve 8:10, MBT)


Egy kisgyerek baktatott haza az istentiszteletről a nagymamájával. Ahogyan Pest egyik forgalmas terén haladtak keresztül, meglátott egy szamarat a kordéja előtt szomorkodni. Lógott a feje, lógott a füle, lógott a farka, és a szemhéja is mintha szomorúan csúszott volna lefelé. A kisfiú nézte, bámulta, majd megszólalt: "Nagyi! Ő is hívő?" Gyermeki őszinteség, amin minden felnőtt mosolyog, mert van benne egy jó adag igazság. A mindennapi életben a vidám embereket nem mindig tartjuk mosolyra derítőnek. Sőt, néha besoroljuk őket a legidegesítőbbek csoportjába. A hívők terén még ennél is szigorúbb a mérce. A böjt, a visszafogottság és a szomorkodás a mértékadó. Ki hallott már 40 napos vidámságról, ami előkészítene egy nagy vallási ünnepet?

Pedig van okunk örülni! A megváltás és az örök élet reménye az első ok! És ha végképp nem találunk rá más okot, akkor fontoljuk meg ezt: muszáj gyakorolni! Mert meg van írva:

"Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (Ézsaiás 35:10)


És hadd jusson belőle másnak is...

Csizmadia Róbert

szerda, február 08, 2012

Boldog, aki hisz

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”
(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)


Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.
- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.
- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.
- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól?
- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?
- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.
- Hogyhogy?
- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.

Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret teljesülését.

Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései szerint éljünk.

Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)

Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus elvei szerint!

kedd, február 07, 2012

Szemtől szemben a világegyetemmel


 „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?”  Jób. 38,4-7


Az elmúlt héten a következő levelet kaptam:

"Küldök egy meghívót, sürgetve, hogy aki csak tudja, feltétlenül nézze meg a "Hubble 3D - Szemtől szemben a világegyetemmel" c. filmet az IMAX moziban, ahol csak természeti képeket mutatnak három dimenzióban.  Azt javasolom, hogy hirdessétek ki a gyülekezetekben, mert ez egy igazi lelki tapasztalat, megláttatja az Isten birodalmát, nagyságát, hatalmát, és az eljövendő  örök életet. Bevisz az Orion csillag folyosójára, csodálatos, hitet ébresztő, újjászületést eredményező lelki áldás. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy  milyen életre szóló jelentőségű alkalom ez. Mintha Isten megnyitotta volna az egek ablakait, meglátni, hogy Ő van, és amit mi hiszünk a Bibliából, az mind igaz és ámen. A Biblia három dimenzióvá válik előttünk miután ezt megláttuk. 
Feltétlenül  tudassátok mindenkivel akit csak elértek! Hívőkkel, hitetlenekkel! „

Még nem volt időm megnézni ezt a filmet, de meg vagyok győződve, hogy  csodálatos felvételekben mutatja be a világegyetem nagyságát. Nézve ezeket a felvételeket, még inkább meggyőződhetünk róla, hogy milyen esendők vagyunk Isten pedig milyen hatalmas Isten. 

Jób csak szabad szemmel nézhetett fel az égre, és láthatta csillagokat, de a hite olyan sok próbát kiállt.
Mi beülhetünk egy három dimenziós moziba, az univerzumot láthatjuk a Hubble teleszkópon keresztül,  elutazhatunk az Orion csillagképbe, de vajon nagyobb lesz-e ettől a Teremtőbe vetett hitünk? 
Közelebb visz-e Istenhez a modern tudomány, a technika legújabb felfedezése? 
Rádöbbenünk-e, hogy mindez nem a véletlen műve, kell lennie egy Alkotónak?

A tudománynak nem a hit az ellentéte, hanem a tudatlanság, a hitnek nem a tudomány, hanem a hitetlenség. 

Isten öröktől fogva létezik, és nem csak megteremtette ezt a világot, de fenn is tartja. Nap mint nap gondoskodik rólunk.  Ha ezt megtapasztaltuk, akkor ez a film erősíteni fogja a hitünket, ha nem, akkor az ég összes angyala sem tud közelebb vonszolni Istenhez.

Imádkozzunk, hogy a mai napon is találkozzunk azzal, aki megteremtett bennünket, és bízzuk rá a mi életünket, Ámen


hétfő, február 06, 2012

Hála a bűnbocsánatért


"Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Lukács evangéliuma 7:47

A mai nyakig eladósodott emberek világában talán még hatásosabban szólalna meg Jézus példája, melyet egy Simon nevű farizeus házában mondott el. Vacsora közben egyszer csak megjelent egy nő, aki drága kenettel megkente Jézus lábát, és hajával megtörölte. A hüledező, botránkozó férfinak Jézus elmondott egy példát, amely megmagyarázza az asszony viselkedését.

"Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"
 Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" (7:41-43)

Istennél nem a rögzített árfolyam, vagy a végtörlesztés esetleg kamattámogatás a megoldás életünk adósságcsapdájára. Bűneink miatt ugyanis olyan "tartozásunk" van, melyet soha nem tudnánk megfizetni. Illetve egyszer igen, de az halált jelentené.

A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 23. verse világosan elmondja: "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."

Az örök élet tehát ajándék. Nincs ingyen (Krisztus életébe került), de elérhető bárki számára. Akkor fogjuk viszont igazán értékelni, ha látjuk méltatlanságunkat, bűnösségünket. Ilyen értelemben boldogok a lelki szegények, mert tudják, érzik ráutaltságukat és hogy Isten országába tartozhatnak.

Gondoljuk végig életünket. Mennyit engedett el nekünk Jézus, és hogyan reagáltunk rá?

vasárnap, február 05, 2012

Pedig nem érdemli meg...

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” 
 Máté evangéliuma 5:44-45

Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz. 

Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe. 

De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót, amikor nem ez a természetes? - kiált belőled a talán jogos kérdések tömege. És Isten válasza szelíden szól hozzád. Mert te már megtapasztaltad ezt. Átélted, milyen, amikor Ő ad, pedig te nem érdemelted meg. Tudod milyen az ezer és egy hibás lépés utáni mindig-megbocsátás. Tudod, milyen az élet ajándéka annak, aki csak halált érdemel. Mert tudod, milyen a kegyelem.

Hát add tovább, barátom ezt a kegyelmet annak, aki talán nem érdemelné meg. Ma reggel legyen ez az imádságod Istenhez, hogy élhess a másik felé az Ő szeretetével.