hétfő, december 17, 2012

Lélekben és igazságban


De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.
János evangéliuma 4:23-24

Az „imádat” és „dicsőítés” népszerű fogalmakká váltak bizonyos keresztény körökben. Különböző külső eszközökkel és légkörrel olyan hatást lehet elérni, amely elhiteti a résztvevőkkel, hogy igazi Istent dicsőítő tapasztalatot él át. Jól felépített és megfelelően adagolt ritmikus, és/vagy érzelmes „dalokkal” az embert valami kellemes érzés keríti hatalmába, és úgy érzi teljesen a Lélek hatása alá került. Igen, valamilyen Lélek biztosan hatalmába kerítte.

Mások próbálnak minden érzelmet érintő elemet kizárni az istentiszteletből. Mindennek tervszerűen, precízen, „ékesen” kell történnie, különben elvész az irányítás, és mindenki feszeng, mert 5 perces csúszás kövezett be.

Lehetne még beszélni a törvény, vagy a kegyelem túlhangsúlyozásáról a másik oldal ellenében. Lehetne az egyházak és egyházakon belüli táborok, csoportok és irányzatok közötti vitás helyzetekről hosszasan beszélni.

Jézus, a mai történetben viszont a lényegre mutat rá. Isten igaz imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban keresik az Istent. Azokat várja, akik elszakadnak végre a saját kis „Garizim” - hegyüktől, akik mernek szembenézni életük valós problémáival és nem üres és végeláthatatlan teológiai vitákkal próbálják elhárítani a figyelmet saját magukról.

A samáriai asszony akkor kezdett hirtelen „fontos” teológiai kérdést feszegetni, mikor érezte, hogy Jézus átlát rajta, és leleplezi bűnös életmódját. Nagyon jól el lehet bújni vallásosnak tűnő kérdések és „problémák” mögé, miközben úgy tűnik, hogy Istenért harcolunk, őt imádjuk és átadtuk magunkat neki.

Csakhogy Isten Lelkének legfontosabb szolgálata, hogy „elvezet majd titeket minden igazságra. (János 16:13) Ha úgy akarjuk Isten imádni, vagy dicsőíteni, hogy közben a ránk (is) vonatkozó örök érvényű igazságokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor nem vagyunk „igazi” imádók.