Lélekben és igazságban
„De eljön az óra,
és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát,
mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik őt imádják,
azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.”
János evangéliuma 4:23-24
Az „imádat” és „dicsőítés” népszerű fogalmakká váltak
bizonyos keresztény körökben. Különböző külső eszközökkel és légkörrel olyan
hatást lehet elérni, amely elhiteti a résztvevőkkel, hogy igazi Istent dicsőítő
tapasztalatot él át. Jól felépített és megfelelően adagolt ritmikus, és/vagy
érzelmes „dalokkal” az embert valami kellemes érzés keríti hatalmába, és úgy
érzi teljesen a Lélek hatása alá került. Igen, valamilyen Lélek biztosan
hatalmába kerítte.
Mások próbálnak minden érzelmet érintő elemet kizárni
az istentiszteletből. Mindennek tervszerűen, precízen, „ékesen” kell történnie,
különben elvész az irányítás, és mindenki feszeng, mert 5 perces csúszás
kövezett be.
Lehetne még beszélni a törvény, vagy a kegyelem
túlhangsúlyozásáról a másik oldal ellenében. Lehetne az egyházak és egyházakon
belüli táborok, csoportok és irányzatok közötti vitás helyzetekről hosszasan
beszélni.
Jézus, a mai történetben viszont a lényegre mutat rá.
Isten igaz imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban keresik az
Istent. Azokat várja, akik elszakadnak végre a saját kis „Garizim” - hegyüktől,
akik mernek szembenézni életük valós problémáival és nem üres és
végeláthatatlan teológiai vitákkal próbálják elhárítani a figyelmet saját magukról.
A samáriai asszony akkor kezdett hirtelen „fontos”
teológiai kérdést feszegetni, mikor érezte, hogy Jézus átlát rajta, és
leleplezi bűnös életmódját. Nagyon jól el lehet bújni vallásosnak tűnő kérdések
és „problémák” mögé, miközben úgy tűnik, hogy Istenért harcolunk, őt imádjuk és
átadtuk magunkat neki.
Csakhogy Isten Lelkének legfontosabb szolgálata, hogy „elvezet
majd titeket minden igazságra. (János 16:13) Ha úgy akarjuk Isten imádni, vagy
dicsőíteni, hogy közben a ránk (is) vonatkozó örök érvényű igazságokat figyelmen
kívül hagyjuk, akkor nem vagyunk „igazi” imádók.
