szombat, december 22, 2012

Az Igazi öröm


Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Lukács 2,8-14

Karácsony van újra. Kigyúltak a fények az otthonokban, lassan díszbe öltöznek a fenyőfák, finom kalácsok és sütemények illatoznak a konyhaasztalon és lázasan azon gondolkodunk, miként tehetnénk még teljesebbé, gazdagabbá, maradandóbbá az ünnepet. Hogyan szerezhetnénk igazi örömöt a szeretteinknek. Azt gondoljuk, hogy na, most minden úgy lesz, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva: még a havazást és a mínuszokat is „megrendeltük”. És ha minden rendben lesz, akkor az igazi öröm is becsenget hozzánk időben és leül mellénk a vacsoraasztalhoz. Az igazi öröm azonban ritka vendég, és a vásárlási láz, meg a sok ünnepi sürgés-forgás is gyakran elijeszti. Van, hogy nem látod őt a sok-sok ajándéktól, de mégis megtalálod egy mosolyban, egy meghitt pillanatban. Milyen is ő valójában?

Az Igazi öröm nem válogat az emberek között. Nem nézi, hogy valaki gazdag, vagy szegény, magas beosztású egy hivatalban, vagy csak egy pásztor a mezőn. Nem veszi figyelembe a bőrünk színét, az eltérő szokásainkat, csak a szívünket figyeli. Az Igazi öröm mindig egyszerű, mint a jászol, sohasem felcicomázott. Épp ezért nehezen találják meg azok, akik szeretik bonyolítani, komplikálni a dolgokat. Sohasem valami nagy dologban köszön ránk, valami egetrengető csodában, mindig szerény és alázatos eszközökön keresztül hat, szinte nem is gondoljuk. Az Igazi öröm forrása Isten, Tőle származik. Ebből következik, hogy sohasem önző. Nem azt keresi, hogy neki legyen a legjobb, hanem mindenkinek. Ezért túláradó és mindenkié.

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Márai Sándor