szerda, december 19, 2012

A megtartó törvény


„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
119. Zsoltár 92. vers

Aki elkezdi olvasni a Szentírást szinte azonnal észreveheti, hogy Isten már az Édenkertben egy sor törvényszerűséget fektetett le, melyet persze az első emberpár rögtön megszegett.

Azóta pedig az önmagát, bűnös természetét, vágyait megtagadni nem akaró ember minden porcikájával tiltakozik az isteni szabályok és parancsolatok teljesítésétől, miközben, - milyen érdekes - mindenféle mondvacsinált szabályt önmagára erőltet (kelet nyugati irányba kell az ágyat elhelyezni, hogy kipihenjük magunkat, savas gyümölcsöket nem fogyasztok, stb.)

És még keresztény körökben is hallani: Törvény azért van, hogy megszegjük. Különben is, Jézus keresztre szegezte a törvényt. Már nem vagyunk a törvény alatt.

Ugyanúgy lázadunk a Teremtő rendeletei ellen, akárcsak anno szüleink szabályai ellen. Mert ki fogadta szívesen? Tanulnod kell! Nem mehetsz moziba! Vedd fel a sapkád! Tessék köszönni!

A valóság az, hogy lelki kiskorúságunk miatt nem értjük a törvény szerepét, mert még nem ismertük fel a mögötte meghúzódó isteni gondviselést és szeretetet.

Mint a kis óvodások hisztizünk, aztán ha kikapunk duzzogva engedelmeskedünk. Kamaszként persze már kinyílik a csipánk és a szánk: Jól van Vater, mondjad csak… Harmincasként, teljes öntudatra ébredve mondjuk: Anyukám, ma már más szelek fújnak, ez ma már ideje múlt.

S aztán negyvenesként, kissé már megtörve: Apa, mit csináljak? Tudnál segíteni? Mikor pedig már nincsenek, jön a beismerés: Anyámnak volt igaza, csak nem hallgattam rá.

Ha hiszed, hogy Isten a Szeretet, akkor azt is fogadd el, hogy amit kér, parancsol, azt a te érdekedben teszi, hogy megvédjen.

„Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága” (5Móz.30:19-20)