péntek, december 21, 2012

A hívő kiváltsága



Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” 

Zsoltár 37:4-7. (Új prot.ford.)

Mi a hívő ember kiváltsága? Hogy van valaki, akiben bízhat. Aki tökéletesen ismeri őt. Az indítékokat. Szíve vágyát. A bűn miatti könnyeit. Az elhibázott lépéseket. A jóvá-tenni-akarást. És ez a Valaki a végén előhozza az igazságot.
Egy bírósági tárgyalóterem képe jelenik meg lelki szemeim előtt. A vádlott ül a vádlottak padján. A tanuk ellene vallanak, az események, az időpontok kuszák, egyre jobban belekeseredik a reménytelenségbe. Aztán feláll az ügyész, és tökéletesen bebizonyítja bűnösségét. Sehol egy kiskapu, sehol egy menekülési ajtó. A vádlott már hallja belső fülével, hogy hány év szabadságvesztésre ítélik. És ekkor történik valami. Feláll az ügyvéd. Méltóságteljesen előre megy. És elmondja védőbeszédét. A teremben néma csend. Lélegzetvisszafojtva figyel mindenki. Aztán a bíró ítéletére várnak. „Álljanak fel!” És kihirdetik az ítéletet: A vádlott – SZABAD! Elmehet!
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra!”
Még ma kezdd el a teljes Rá-hagyatkozást! Holnap már késő lehet!