szerda, november 21, 2012

A hetedik trombitaszó


„A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.”
Jelenések könyve 11. fejezet 15. vers

János jelenések könyve a Szentírás legimpozánsabb könyve, melyet olvasva úgy tűnik, mintha Isten ebbe az egyetlen könyvbe szerette volna összesűríteni a Biblia összes lényeges szimbólumát.

Lenyűgözőek és ugyanakkor félelmetesek azok a képek, melyeket elvonultatott az apostol előtt. A mennyei Szentély, angyalok, Sátán levettetése, az ítélet képei, csapások, fények, hangok… Igen, hangok. Nem suttogás, nem valami halk, sejtelmes sugdolózás, hanem kiáltás kiáltás után.

Mai Igénk pedig nemcsak kiáltásról, ’nagy szózat’-ról ír, hanem, hogy egy angyal, egy küldött trombitál. S ha próbáltál már megszólaltatni trombitát, kürtöt, tapasztalhattad mekkora erő kell hozzá. Nyámnyila módon nem lehet trombitálni.

Hiszen a trombitát, a sófárt, a kürtöt nem szelíd altatózene előadásához használták. Mózes könyve beszél arról, hogy külön kürtjeleket alkalmaztak a gyülekezet összehívására, a csatába hívásra, és egyéb események jelzésére.

Persze mára ilyen hangjelzések nem bírnak olyan jelentőséggel, mint akkor. Néhány éve feleségemmel Krakkóban jártunk, ahol a Mária- templom tornyából minden órában érdekes kürtzengés hangzik, mivel a trombita hangja mindig hirtelen félbeszakad.
 http://www.youtube.com/watch?v=Jb2rimubk2o

Ennek az oka nem más, minthogy így emlékeznek arra a hős kürtösre, aki a tatárjárás idején éjszaka riadót fújt, így ébresztve fel a város lakóit védelemre a beözönlő ellenséggel szemben. Ám amint fújta a kürtjét egy tatár nyila eltalálta a torkát és azonnal meghalt.

Milyen jó lenne, ha környezetünk ránk is úgy emlékezne, mint akik nemcsak sutyorgunk, hanem bátran és nyíltan hívjuk fel az ősellenség mesterkedéseire a figyelmet.

Utolsó leheletünkig fújva ’kürtünket’, hirdetve mindenfelé, hogy nemcsak e világ országai, hanem a mi szívünk, szavaink, tetteink, egész életünk a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.