szerda, október 10, 2012

Az idő közel van


„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.”Jelenések könyve 22. fejezet 10. vers

Egy üzletember fontos tárgyalásra utazott repülővel Európából az Egyesült Államokba. Mivel a gépe késett, beugrott egy taxiba és csak annyit mondott a sofőrnek: Hajtson, ahogy tud!

A taxi csikorgó kerekekkel indult a reptérről. Már végigszáguldottak a fél városon, mikor emberünk felnézett és megkérdezte; Elnézést, tulajdonképpen hova megyünk?

Azt nem tudom - válaszolt a taxis - de hogy gyorsan megyünk, az biztos.

Hányszor vagyunk így mi is! Nem is tudjuk igazán, mit akarunk, nem gondolkodunk azon, minek mi lesz a következménye, csak azt tudjuk, mindent azonnal, gyorsan akarunk.

Aztán, mikor a nagy rohanásba behúzza valami a féket, akkor eszmélünk fel, az egész rohanás hiábavaló volt.

„Az idő közel” - írta az apostol immár lassan kétezer éve. De miért sürget János? Bizony, jogos a kérdés, miért nem azt írta; „Van még idő, úgy körülbelül kétezer év”

Amikor azonban János írja „az idő közel”, nem stresszelni akar, nem meggondolatlan kapkodásra, rohanásra, tettekre ösztönöz, hanem a mennyei cél felé tartó folyamatos haladásra.

Gondolatainkban legyen ott annak a boldog, Megváltónkkal való találkozásnak a képe, mellyel a Jelenések könyve zárul. Lábunk, kezünk, szánk pedig kövesse e szívünkbe írt reménységet.

Így legyen egész lényünk válasza:

„Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jel. 22:20)