kedd, október 02, 2012

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz





„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, aképphen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” Ésaiás könyve 55,8-9



Gyülekezetünk egyik tagjának szomszédjában tűz ütött ki, és az ő lakásuk is teljesen tönkrement. Az egyik ismerőshöz költöztek átmenetileg. Felvetődik a kérdés, hogy Isten miért nem akadályozza meg az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat, amikor megtehetné?

Olyan szépen el tudjuk mondani, hogy Isten formálni, nevelni szeretne bennünket, alkalmassá tenni az Ő országára és ezért megengedi azt, hogy nehézségek érjenek bennünket. Minden próba erősebbé tesz bennünket, és közben Isten figyel ránk, hogy nagyobb megpróbáltatás ne érjen, mint amit ne tudnánk elviselni.

Ez mind szép és igaz, de akkor mit kezdjünk azokkal az igékkel, hogy Ő „Megőriz…”, „Megvéd…”, „Nem érhet baj …” stb.

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok” – mondja a ma reggeli Igénk. Isten másként nézi a mi életünket. Gondoljunk csak a Jézus eljövetele előtti időkre! Most még három csoportja van az embereknek: akik hisznek, akik nem hisznek, és akik közömbösek. Mielőtt Jézus eljön már csak két csoport lesz: akik hűségesek Jézushoz és akik nem.

Melyik csoporthoz akarsz tartozni?

Ha az egyikhez, akkor nem vehetsz és nem adhatsz majd szabadon. Minden pillanatban ott lebeg majd a halálos ítélet a fejed felett. Üldöznek, és menekülnöd kell. Ezek azokkal történnek, akik Jézust követik. A másik csoport viszont elszenvedi a hét utolsó csapást, harapdálják nyelvüket fájdalmukban, a nap forrón perzseli őket.

Első látásra úgy tűnik, hogy mindegy mit választunk, szenvedni fogunk. De Isten gyermekei számára az ígéret is felcsendül – és ez a különbség ma is.

Isten nem ígérte a nehézségek, problémák nélküli életet, de azt igen, hogy Ő a nehézségekben is a tenyerén hordoz bennünket.

91. Zsoltárban a következőket olvashatjuk:

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.”

Nincsenek megjegyzések: