hétfő, szeptember 10, 2012

Illés imája


"Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!"
Királyok 1. könyve 18:37

Ha minden imára olyan gyors és látványos válasz érkezne, mint Illés esetében, kevés ateista lenne a földön. A tömegek ugyanúgy leborulva zengenék: "Az Úr az Isten! Az Úr az Isten", mint miután megszégyenültek a Baált imádó papok, és megdicsőült Izrael Istene.

Sokszor egy kis szikra is meggyőzne bennünket, vagy másokat Isten jelenlétéről és hatalmáról. Az imáink többségét mégsem követik ilyen hatalmas csodák. Pedig milyen jót tenne Isten hírnevének, ha látványos dolgok történnének az életünkben.

Illés története a Kármel hegyen egyfajta vallási "párbaj", melyben a hűtlen népnek döntenie kell, kit akar imádni, ki az igazi Isten. Baál, agy Jahve? A választ ebben az esetben az adta meg, hogy az előre elkészített oltár tüzét ki gyújtja meg. Ha a Baál prófáták oltárán gyúl fölt a tűz, ők "nyertek", ha Illésén, akkor ő. A tét nagy. Isten tekintélye, és a nép jövője.

A próféták egész nap imádkoztak, jajgattak, kiabáltak rimánkodtak, "de nem jött se hang, se semmilyen felelet." Később már elkezdték vagdalni is magukat, és még hangosabban kiabáltak… de semmi nem történt. Hogyan is felelt volna egy nem létező valaki?

Illés egy halk fohászt küldött és Isten válaszolt. A nép döntött. Illés győzött, a papoknak vége.

Nagyon sok, és mély tanulsága van a történetnek. Egyet hadd emeljek ki, mely az imádsággal kapcsolatos. Az ima ereje nem a külsőségekben van, hanem abban, hogy egy élő, létező, mindenható Istenünk van.