csütörtök, szeptember 06, 2012

Ételt, italt adott az Úr

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.  Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön."

Zsoltárok könyve 105:40-41

Volt egyszer egy nép, akik megtapasztalták, hogy milyen Isten közvetlen irányítása alatt élni. Éheztek és enni adott, szomjaztak és a sziklából víz fakadt. Amikor fényűző menüt szerettek volna, azt is megkapták - igaz, ez nem vált a javukra. Amikor igazi volt a szükség, kaptak. Tökéleteset, táplálót, de egyszerűt, gyorsan lebomlót - hogy hulladék ne maradjon utánuk.

Különbség van a "mit szeretnék" és a "mire van szükségem" között. "Az Úr nem mindig azt adja, ami kellemes neked, hanem amire szükséged van." (C.H. Spurgeon) Izrael népe - velük együtt, mi mind, emberek - kívánósak vagyunk. Sok a "mi esne jól" kategória, pedig a tápláló étel leginkább nem a legkívánatosabb. Isten megadja a kívánatosat is, de mi járunk jobban, ha hosszútávra tervezünk és elfogadjuk a mennyei étlapot.

A mannacsoda a pusztában legalább három dologra tanította meg a népet. A szombatünneplésre, arra, hogy Isten karja a semmi közepén sem rövidült meg és arra, hogy a jóltartás munkával kezdődik. 

A szombatot Isten a mannacsodán keresztül tette "csodálatossá": minden 6. napi dupla munka után a 7. napokon szünetelhetett a kenyérkeresés és szombatra kivétel nélkül mindig ép maradt az előző napon előre elkészített mannaadag. 

Istennek nem volt szüksége sem tengernyi halra, sem búzamezőkre, sem juhnyájakra, hogy jóltartsa a népet. Amit kaptak, vagy fentről, vagy valamilyen növényről származott, de az időzítésében, mennyiségében és az ütemezésében a legnagyobb csodák egyike volt.

A mannával való kapcsolat - és ebben hasonlít a mai kenyérkeresetünkre - mindennapi munkával járt: felszedni, ügyelni a mennyiségre - Milyen nap is van ma? Péntek. Akkor kétszeres a szedni való adag! -, megfőzni, megsütni, kívánatossá és változatossá tenni, hogy ne legyen unalmas. A nép alapanyagot kapott Istentől bőven, a kreativitás viszont - hogy a 40 évig tartó fogyasztása ne legyen egyhangúvá - a nép része volt. Dolgozni nekik is kellett annak ellenére vele, hogy Isten mindent megtehetett volna, de Ő ezt a félig-kész megoldást adta feladatul a népnek.

Mennyei kenyeret ma nem manna formájában kapunk. De kapunk. Íme a választék: 

Az isteni étlapon szereplő korlátlanul kívánható kiapadhatatlan ételek:
- mindennapi kenyér (Máté 6:11)
- hollók (vagy más segédek) által hozott néhány falat (ami éppen elegendő éhenhalás ellen) (pl. hús és kenyér 1Királyok 17:6)
- egy falat kenyér - egy özvegyasszony utolsó falatja (1 Királyok 17:11)
- kövön sült lángos és víz (1 Királyok 19:6)
- hal és kenyér, ha volt valaki, aki odaadta azt a keveset, amije volt (János 6:9).

Nem fényűző, de éppen elég. Nem az, amit legmerészebb álmainkban kívánnánk magunknak, hanem az, amit az isteni segítség a legmegfelelőbbnek talál. Hosszútávon kiderül, hogy ez valóban jobb, mint luxusétlapról válogatni...