szerda, szeptember 26, 2012

Az Úr jelenléte


„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.”
 (Mózes második könyve 40. fejezet 38. vers)

Kerékpár és futóverseny közben többször átéltem már milyen bátorítólag hat, mikor szurkolók százai buzdítanak a tovahaladásra. De még bátorítóbb, mikor feleségem áll ott a pálya szélén frissítővel és az utolsó méterekre leírhatatlan erőt ad a tudat, hogy ott vár a célban.

Igaz, nem ő teker, nem ő fut, nem ő küzd a kilométerekkel, a fáradtsággal, mégis puszta jelenléte plusz energiát jelent a legnehezebb pillanatokban.

S mi a helyzet a mennyország felé tartó futással, a nagy küzdelemmel, melynek célja az örök élet elnyerése?

A zsidó nép vándorlásának és Isten vezetésének története előképe mennyei otthonunk felé tartó haladásunknak.

Bár nem az ő talpa taposta a Sínai pusztáját, nem az ő keze ütötte le, aztán szedte fel a sátorcöveket, nem ő szedegette össze a mannát, nem ő gyúrt belőle tésztát és nem ő sütötte a kenyeret, viszont az Ő jelenléte miatt nem kopott el egyikük saruja sem, nem dagadt fel a lábuk.

S ahogy nekik biztonságot és védelmet jelentett az Úr jelenléte, ugyanezt kívánja nyújtani nekünk is.

Kérdezheted hogyan? Nem megy előttem tűzoszlop, nem kísér felhőoszlop. Szomorú, hogy ott a pusztában is és ma is megannyi vándor pusztul el hasonló hitetlen, zúgolódó kijelentés miatt.

Így hív ma Jézus téged is: „Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Ján.20:27)

„ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
(Máté 28:20)

Ő azt mondja: Gyere, én a célban várlak.

Maranatha.

A cél; „Az Úr” közel!