Amit olyan nehéz kimondani


"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
Jakab levele 5:16

Cipeled magaddal évek óta, gyötrődsz nap-nap után a súly alatt, nem bírod, de a világért sem mondanád ki, pedig csak ennyi lenne: Bocsánat... Nem, mert igazából a másik kezdte. A másik a hibás. A másik, mindig a másik. Ha ő nem azt lépte volna, nem úgy nézett volna, nem azt vagy nem úgy mondta volna, akkor te sem tettél volna semmit, amiért szükséged lenne bocsánatra. 

De nem így történt, és mindenki csak vár a másikra, és olyan nehéz kimondani. Pedig te is tudod, kell a feloldozás. Szükséged van arra, hogy végre bűntudat nélkül, talán egy halvány mosoly keretében tudj a másikra nézni, teher nélkül, szabadon. Szükséged van arra, hogy elmúljon ez a marcangoló érzés, ami egyre lejjebb húz az élet mocsarában. Szükséged van arra, hogy újra őszintén, tiszta szívből nevetni, szeretni tudj, és ne kössön magához a múlt nehéz láncaival.

Ma itt van a lehetőség arra, hogy véget vess ennek az ördögi körnek. Itt van a lehetőség arra, hogy felállj, odamenj Istenhez és emberhez, és annyit mondj: Bocsánat. Ma itt az ideje, hogy felszabadulj és másoknak is feloldozást adj az értelmetlen súlyok alól. Ma itt az ideje, hogy végre újra élj, terhek nélkül, szabadon. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia