vasárnap, augusztus 19, 2012

Valaki érted jött...


„Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
János evangéliuma 10:7-10

„Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már, lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár. Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, egy boldogabb világról álmodunk...” (Sillye Jenő: Múlnak az évek) Szívedben újra felcsendül a rég hallott ének, és egyszerre magával ragad a dallam világa. Hiszen ismét fordult a számláló, és előtted hidd el, vannak még lefutásra váró körök. Te tudod igazán, hány éve is van már annak a boldog napnak, amire most már csak egyedül, szívedben egy üres hellyel, de emlékezel. Emlékezel, és tudod, neked még menned kell tovább, de nem remény nélkül.

A remény ott lapul a mai üzenetben. Valaki jött, valaki érted jött, hogy neked életed legyen. Isten Fia emberré lett, hogy a legjobbat ajándékozhassa neked. Üdvöt, az örökkét. Ő nem rabló, aki meg akar fosztani szeretteidtől, a boldog pillanatoktól, a gyönyörű emlékektől. Ő nem tolvaj, aki kiüresítené az életedet, és vinné mindazt, ami mozdítható. Ő nem zsarnok, aki ha nem a szája íze szerint cselekednél, azon nyomban lesújt rád szikrázó haragjában. 

Ő az Igazi, aki mint ajtó, elvezet Istenhez, és kinyitja előtted az Ő országát. Ő az, Aki reményt és biztonságot akar neked adni. Egy olyan világba akar kaput nyitni előtted, ahonnan Ő maga zárja ki mindazt, ami fájdalmat és szomorúságot okozhat. Ő az, aki nem hagy egyedül a legnagyobb magány ellenére, aki a pálya végéig, és még azon túl is ott fut melletted. 

Tudom, hogy nem a legkönnyebb a mai nap, de nézz fel, kérlek az égre, és higgy, nemsokára elhozza Isten a boldogabb világát. 
(Édesapámnak)