csütörtök, augusztus 09, 2012

Teljes öröm

Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.
(János első levele 1:4)

Amikor levél érkezik, a legtöbb ember megnézi, hogy ki a feladó, hisz nem mindegy, hogy baráttól jött, vagy csak egy számla. Aztán érdekes az is, ami benne van: jó vagy rossz hír. Elképzelem, mennyire örülhettek a címzettek, akik megkapták János levelét. Jó a feladó, és jó a hír benne! Egy valaki volt, aki jobban örült: János, hogy megírhatta a levelet, mert így lett az öröme teljes...

Mi az, ami olyan jó hír, hogy az olvasónál jobban örül az írója? 'Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.' (5. vers)

Mindenkinek ebben a világban két oldala van: jó és rossz. Vannak erényeink és vannak érdekeink. Vannak jó szokásaink és vannak bosszantóak. Van józan eszünk és van, amikor elveszítjük a józanságunk. Van rá magyarázat: "Ő kezdte!"; "Dehát nekem is vannak jogaim!"; "Megérdemelte!"... Akár mennyire is mosdatjuk magunkat, bármennyi nyomós érvünk is van, a tényen nem változtat: teszünk jót és rosszat is. Egyszer nemes indokaink vannak, néha pedig nem szeretnénk, ha mások tudnák az indítékainkat - néha még magunk előtt is letagadjuk őket.

János örömének forrása, hogy megismerte Istent: "Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről" (1. vers) Megismerte Istent Jézuson keresztül, és nem találta az árnyoldalát! Akárhogy is kereste, nem találta a negatív indítékokat, a haragot, az irigységet vagy a bosszúállást Jézus tettei mögött. Jézus átlátszó volt, nem állított csapdát, nem gúnyolt, nem magyarázkodott. Szeretetből cselekedett és nem tehetett mást.

Zárjuk a mai napot úgy, hogy odaállunk Isten elé, akiben nincs sötétség és engedjük, hogy a fénye megvilágítsa lelkünk legmélyebb bugyrait is!