Isten meghallgat
Tegnap volt egy hosszú vitám. Mondtam a magamét. A másik is mondta a magáét. Mindegyikőnknek nagyszerű érvei voltak. Aztán másiknak is. A végén kiderült, hogy igazából egyet értünk, csak egymást nem értettük.
Néhány hete utánam szólt a feleségem, hogy hozzak körtét. Én hoztam egy kiló érettet. Ő 11 wattos energiatakarékosat szeretett volna.
A minap szerettem volna, hogyha csak meghallgatnak. Hogy ne is mondjanak semmit, csak hadd mondjam el, ami bennem van. De a másik az olimpiáról lelkendezett, a harmadik meg magát sajnálta.
"Megértettenek lenni luxus!" - mondta R.L. Emerson. És milyen igaz! Mi is csak kicsit hallgatunk oda másokra...
Istennek van ránk ideje: minden nap, reggel-délben-este ráér. Sőt, egy egész napot ránk szán a hétből: szombaton ő is megpihen, hogy tudjuk, ez a nap csak a miénk. És nem csak ímmel-ámmal hallgat ránk. Felelni akar. Figyel az életünkre, az érzelmeinkre, a gondolatainkra: mert meg akar érteni. Mert nem elég neki, hogy amúgy is tudja, hogy érez Illés: mégis rákérdez. Nem elég neki, hogy tudja, min megy keresztül Dávid, mert hagyja, hogy elénekelje egy zsoltárban.
Mert azt akarja, hogy mi is tudjuk, hogy ő meghallgat. Mert jó megértettnek lenni.
Van egy perced? Mond el neki, hogy mi van a szíveden!
(Csizmadia Róbert)
