szerda, augusztus 08, 2012

Az igehirdetés célja


„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”
 (János apostol első levele 1. fejezet 3. vers)

Aki állt már fenn szószéken, tapasztalhatta, milyen nehéz ma egy ingergazdag világban lekötni bármiféle beszéddel az emberek figyelmét. S ha még ez sikerül is, akkor is kérdés, hogy mi marad meg, mi valósul meg az elhangzottakból.

Lelkipásztorként egyre másra hallom én is: „Az igehirdetés elavult”, „másféle istentiszteleti módszert kéne kitalálni”, „nekem hiába prédikálsz”… És persze, ilyenkor megpróbál az ember alternatív eszközöket bevetni, mint képek kivetítése, sztorizás, drámajáték, stb.

Egy alkalommal például, mikor a közösségépítés fontosságáról beszéltem, még apró ’házi feladatot’ is mertem adni a gyülekezetnek; a jelenlévők felírták nevüket egy kis cetlire, majd mindenki húzott egy nevet. A feladat csupán annyi volt, hogy: „A következő héten hívd fel, vagy látogasd meg azt a személyt, akinek a nevét húztad.”

Két hét múlva az igeszolgálat előtt megkérdeztem; hányan csinálták meg a kis ’házi feladatot’. A többség már rég elfelejtette mi is volt, csupán két- három kéz lendült a magasba, hogy ők megtették. Bizony ekkor komolyan elgondolkodtam, ha csak egy ilyen parányi dolog sem valósul meg az elhangzottakból, vajon van-e értelme bármit is szólni?

Lehet tényleg elavult az igehirdetés? Le kéne cserélni? Modernizálni kéne? Vagy valami újat kéne kitalálni? Olyan meseszerűt, cirkuszszerűt, amire az emberek vágynak?

A Szentírás olvasása azzal vígasztal nem mi vagyunk az elsők, akiknek az igehirdetése látszólag céltalan. Az első prédikáció a tökéletesen teremtett világ felé Isten szájából hangzott el. A bűn pusztító, halálos voltára hívta fel Ádám és Éva figyelmét és a hatása… bőrünkön érezzük ma is…

Aztán ott van Noé, aki 120 éven keresztül prédikált, a próféták, Jézus, Keresztelő János, István vértanú, az apostolok, szintén kitartottak az igehirdetés mellett: „egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot.” (1Kor.1:22-23)

Ez alapján az igehirdetésnek ma is van létjogosultsága. S a célja épp az, hogy rádöbbentsen; nem a prédikálást kell valami mással lecserélni, hanem a nyughatatlan, bűnös kívánságokkal teli kőszívünket, mely helyett a nagy Orvos új, érző, tiszta szívet ad.