csütörtök, augusztus 30, 2012

Alázat

"Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (János evangéliuma 13:14-15)

A lábmosás szertartás, még akkor is, ha épp profán okból hajtják végre. A téren térdig állnak a szökőkút vizében a turisták: megtisztulás és felfrissülés sugárzik az arcukról. Akik körben állnak, irigykedve nézik a katarzist. 

A lábmosás szertartását pompás és liturgikus keretek között végzik, akár vallásos kisközösségek tagjai, akár maga a pápa végzi el húsvétkor. Pedig a szakrális lábmosás ereje a profánságában rejlik!

A tanítványok kényelmetlenül érezték magukat. Megérkeztek a ház hűvösébe, és jól esett volna egy tál hideg vízbe mártani a poros lábukat, de szolga nem jelentkezett. Egyikük sem mozdult. A szemük sarkából lesték a többieket, és még egy csúnya pillantást is vetettek a mellettük ülőre: "Csináld már!" Senki sem modul. "Miért nem te!" - jön a válasz a fogak közül sisteregve. Nem is szavak, inkább csak szitkok. Patthelyzet. Mindenki félti a kiharcolt pozícióját és nem mozdul. Már a pohár vízért sem mernek nyúlni, nehogy félreértsék a többiek, pedig jól esne... A légy zümmögését is hallani lehet a visszatartott léleg-zetek síri csöndjében. Fuldoklanak. Torkukon akadt a gőg.

Aztán a csöndben hallani, ahogyan egy öv sisteregve csúszik ki a helyéről, és a levetett ruha zajt csap a földre érve - a szele mintha a fagyhalálból ébresztené fel a társaságot. Odanéznek, ahonnan a zaj jött: ott áll Jézus, a Mester, alsógatyában! Eláll a lélegzetük is... A gyaluhoz szokott izmok gyorsan dolgoznak, felveszi Jézus a törülközőt, fogja a mosdótálat és a kancsót, és odalép Iskariótes Júdás elé. Letérdel, és elkezdi lemosni az út porát és az bűn mocskát...

Ma sincs másképp. Jézus térdel le! Ő mossa meg a lábat és ad felfrissülést a léleknek: akkor, ha engeded, hogy a szívedben lakjon...