csütörtök, augusztus 23, 2012

A vőlegény érkezése


"Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót." (Máté evangéliuma 25:10)

Felejthetetlen pillanatai egy-egy esküvőnek, amikor késik a menyasszony. A sajátomat nem felejtem el sose! Már ott álltam az oltár előtt, és majd kiugrott a szívem. Idő volt. Az ajtó azonban csak nem akart kinyílni. Aztán jött a hír, hogy 'lazítsunk', szépítészeti komplikációk miatt a menyasszony késni fog. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább leülök, mert tényleg megszökik a szívem a torkomon keresztül. Aztán mégsem bírtam ülni. Felálltam, mert ott akartam lenni, amikor nyílik az az ajtó...

El sem tudom képzelni annak az izgalmait, amikor a vőlegény késik! Mit is gondolnának a jelenlévők! Szegény menyasszony, milyen szornyű perceket élne át! Talán tépdesné a menyasszonyi csokor szirmait: "Jön. Nem jön..."

Az ókorban az volt a megszokott, hogy a vőlegényt várták. Ő volt az, aki elment a lakodalmas menet élén, hogy kikérje a menyasszonyt a családi házból, ahol megülték sokszor a lakodalmat is. Várták a vőlegényt, és biztosan ott is eluralkodhatott a pánik, ha késett a vőlegény. Volt, aki elkeseredett, volt, aki sírt, volt aki zsörtölődött és volt, aki otthagyta az egészet. És volt, aki mindennek ellenére ott állt, és várta, hogy kinyíljon az ajtó...

Jézus példázata persze nem erről a drámáról szól, hanem arról, hogyan várják Őt, akik állítják, hogy szeretik.

A vőlegény késik: az a hatalmas mennyei ajtó csak nem akar nyílni!

Elkeseredsz? Sírsz? Elkedvetlenedsz és feladod?

Vagy vársz, ameddig kell, mert aki jön, az mindennél fontosabb neked! Ez garantálja egyedül, hogy az ajtó mögötted csukódjon be!

Csizmadia Róbert