szerda, augusztus 15, 2012

A múlt intő példái


„Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképpen azok kívántak.”
 (Korinthusiakhoz írt első levél 10. fejezet 6. vers)

Sokan azzal a kifogással nem olvassák a Bibliát, mert tele van rettenetes történetekkel, gyilkossággal, rablással, paráznasággal, bálványimádással. Szinte alig van olyan rész, ahol ne folyna a vér. Mindez - mondják - ékes bizonyíték Izrael népének barbár voltára.

Bizony vannak, akik ma is az internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szólamát hangoztatják, főleg, ha saját múltjukkal szembesítik őket. A történelmet meghamisítják azáltal, hogy csak a szép és a jó dolgokat jegyzik le, mint a pogány uralkodók történetírói tették.

S a legtöbben a rosszat csak mások bűneként tűntetjük fel: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.” Az én életem tragédiáinak a szüleim az okai…, a volt férjem tett tönkre…, hidd el nem rajtam múlt…, én nem tehetek róla, hogy így alakultak a dolgok…

Ám, ha őszinték vagyunk, be kell lássuk, mi sem vagyunk különbek, mint a Szentírás sokak által megvetett szereplői, sőt… mert ugyanúgy lopunk, ölünk, paráználkodunk, bálványokat imádunk, és még a minket megintő Nátánok előtt is hazudjuk, hogy ártatlanok vagyunk.

Meg különben is, ha Ábrahám, Jákob, Dávid, Jónás, Péter, Pál, stb. megtehette, én miért ne? A lelkésznek, a presbiternek, ’X’ testvérnek szabad bűnözni, csak nekem nem? Ha ő beleugrott a kútba...

A fenti Igevers arra tanít; ne kövesd, hanem kerüld el a rossz példákat. Okulj mások hibáiból, és ha mindenki bűnt bűnre halmoz is,

Te kövesd Jézust!