péntek, augusztus 10, 2012

A mintaima

„Ekkor Jézus így szólt: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: »Atyánk, legyen szent a Te neved! Jöjjön el a királyságod! Add meg nekünk a kenyerünket minden nap! Bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk azoknak, akik rosszat tesznek nekünk! Ne engedd, hogy kísértésbe essünk!«
Lukács 11:2-4. (WBTC)


Ahogy az Úr imáját elolvastam, újra meg újra az jutott eszembe, hogy ez az ima a tökéletes szeretetről szól.
-          Mivel szeretem Istent, szeretném különösen tiszteletben tartani az Ő nevét.
-          Mivel szeretem Őt, alig várom, hogy találkozzam Vele – jöjjön el országod már!
-          Mivel szeretem Őt, rá merem bízni napi gondjaimat, tudom, Ő megadja a napi kenyeremet.
-          Bocsásd meg bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk… Hát ez aztán az ellenségem szeretetét igényli tőlem. Ezen az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam, és leírtam, ami ezzel a szeretettel, megbocsátással kapcsolatban eszembe jutott.


Én mindenkit szeretek!

Te meg ezt el is hiszed, ugye?
Egyik reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy Igét.
„Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!”
Ízlelgettem a szavakat. „Egymást” És már soroltam is magamban jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam: szeretem őket.
De valahogy mégsem lettem nyugodt.
Valóban, tiszta szívből szeretek?
És akkor egy rettentő dolog történt.
Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, régebbi és nem túl régi barátaim, sőt még rokonaim is – akiket bizony – Uram Te is tudod – hogy nem lehet szeretni.
Mert az egyik elhagyott a bajban, a másik melldöngető, a következő semmibe vesz Téged Uram, az azt követő meg lenéz engem. És hát megdöbbentem. Hogy lehet az, hogy ennyi embert igaziból NEM is szeretek?!
Mit tegyek Uram?
És mintha csak azonnal jött volna az agyamba egy nagyon-nagyon halk válasz. Két dolgot kért tőlem az én Mesterem:
1.)    Kezdjek értük imádkozni. Név szerint! Ne azért, hogy változzanak meg, hanem azért, hogy Isten árassza rájuk gazdagon az Ő áldását!
2.)    A másik; engedjem, hogy Isten rajtam keresztül szerethesse őket. Hogy egy csatorna legyek – a szeretet csatornája. Ne törődjek jellemfogyatékosságaikkal, hibáikkal.
Csak engedjem el magam és figyeljem Isten átáramló szeretetét feléjük.

És tudod mi történt?
Abban a percben, amikor elkezdtem név- és személy szerint a nem-nagyon- szeretem barátaimért imádkozni, valami megváltozott. A szemüvegem foncsora. Már nemcsak szürkén láttam, hanem kezdett kivilágosodni; néhol kis narancssárga és halványzöld szín kúszott a látóterembe. A remény színei.
Még nem tökéletes, de naponta megpróbálom. Odaállok a nevekkel Isten tárháza elé, hogy áldást kérjek. Aztán megyek az élő csatorna-készítő angyalokhoz. Ott is sorban állok.
Mert szeretném!
Mert akarom!
Mert szeretni akarok!
Téged is hívlak. Gyere! Álljunk együtt a sorba! Mert tiszta szívből szeretlek!

Találtam egy nagyon érdekes verset, megosztom Veled.

Fohász
Ismeretlen szerző verse

Uram! Szeretem a Te szent egyházadat
S jelenléted földi helyét.
De míg Zöld Gergely lesz a papunk,
Nem viselem semmi terhét

Szeretlek Téged áldott Uram
S vágyom, hogy akaratod tegyem.
De a mellettem ülő testvértől
– Ó kérlek, szabadíts meg engem!

Köszönöm neked a hangomat
S az éneklésre kapott erőt.
De míg Nagy Pál lesz a kántor
Az éneklésben nem segítem őt.

Asztalodra drága Jézus
Kegyelmednek kelyhét helyezed.
De ha Kiss Bálint osztja ki azt
Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.

Mindenem, mikkel megáldottál
Tőled jöttek, s tieid ezek.
De ha Rácznét is segélyezik
Az adakozásban részt nem veszek.

Könyörgöm hozzád esdekelve
Készíts nekem helyet a mennybe’
Égi lakást. De kérlek Uram,
Semmiképpen ne a Nagyné mellett!