A farizeus és a vámszedő imája

„El is mondott egy történetet azoknak, akik biztosak voltak abban, hogy ők igazak, és a többieket lenézték. Így szólt hozzájuk: „Két ember ment el a Templomba imádkozni: egy farizeus és egy vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő. Hetente kétszer böjtölök, és mindenemből beadom a tizedet.« A vámszedő, aki távolabb állt, még a szemét sem emelte fel az égre. Szomorúságában a mellét verte és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!« Mondom nektek: ő megigazulva ment haza. A farizeus pedig nem. Mert aki felemeli magát, az megaláztatik, de aki megalázza magát, az felemeltetik.”

Lukács 18:9-14. (WBTC)

Most, hogy ebben a fordításban végigolvastad ezt a történetet, szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy a vámszedő helyébe képzelted magad. Igen, te vagy az az ember, aki bűnösnek érzed magad – még a szemedet sem mered az égre emelni, úgy összenyom a bűn súlya. Nehezen, akadozva csak annyit tudsz mondani: Istenem! Légy irgalmas hozzám, mert én egy nagyon bűnös ember vagyok!

Csakhogy ott motoszkál bennem egy kósza kis gondolat. Véletlenül mégiscsak nem TE vagy az a farizeus? Hisz minden (vagy majdnem minden) szombaton ott vagy a gyülekezetben, és erre nagyonis büszke vagy. Már évek óta nem vettél ki szabadságot, mert ugye az Úr szolgája szüntelenül szolgálatban van. No meg persze a tizedet is mindig nagyon pontosan beadod, és folytathatnám a sort.

Engedd meg, hogy idetegyem egyik korábbi írásomat a farizeusról. ÍME:

Farizeus szindróma

Ha azt hallod – farizeus- rögtön egy nagy hasú, egyenes hátú, hosszú szakállú, képmutató, szúrós tekintetű alak jelenik meg szemed előtt és gyorsan keresed a „KIJÁRAT”-ot.

Hát össze kell törjem benned ezt a képet. Igenis, a farizeusok nagyon-nagyon rendes emberek voltak!

Figyelmesek. Behozták a tizedet az Úr tárházába az utolsó kg. Olajbogyójukból és szőlőjükből is. Juhaik gyapját is nagyon pontosan megmérték – a tizede az Úré – és számoltak!

Aztán nagyon figyeltek arra, hogy a bűnnek, bűnös dolgoknak még a látszatát is elkerüljék. Ki nem állhatták, ha bűn van a közösségben. Emlékszel, amikor a bűnös nőt Jézus elé vitték? Nem állhatták a bűnösöket! Simon, a farizeus testvér is sok dolgot tudott arról a szerencsétlen nőről ott Jézus lábánál. „Ó, jaj! Ha most beengedjük a bűnt, hova jut ez a világ?” – gondolta.

Odafigyeltek arra is, hogy befizeti-e mindenki az adót. Az EVA-t (Egyéni vállalkozási adó) az SZJA-t (Személyi jövedelemadó) KÖFA-t (Községfejlesztési adó), Gépjárműadót…

Még Jézustól is megkérdezték, mi a véleménye az adófizetésről – nehogy már valami kiskapu maradjon valahol!

Aztán a farizeusok komoly imádkozó emberek voltak. Nem ám csak úgy összecsapták az imát, hanem szépen, hosszan elmondták, amit akartak, persze ennek külső formáját is megadták – ugye, Jeruzsálem felé fordulva, az áhítat mindenféle külső jelével ellátva – imádkoztak.

Aztán a farizeusok tisztelt, és tiszteletre méltó emberek voltak.

Tudták, hol a helyük a gyülekezetben, akarom mondani – a zsinagógában. Pontosan tudták, kinek kell előre köszönniük, és természetesen azt is, hogy ki tartozik feléjük tisztelettel.

No és hát ott volt a TÖRVÉNY. Pontosan ragaszkodtak a Tízparancsolathoz, bár úgy érezték, hogy itt-ott azért Isten egy kicsit elnagyolta, hogy túl sok teret engedett az embernek. És csak a pontosság – a pontosítás – kedvéért, igazán nem sokat, csupán pár száz kisebb nagyobb törvényt fűztek a Tízparancsolat köré. De tényleg csak a könnyebben érthetőségért!

És végül a farizeus testvéreink igen komolyan vették a szombat-ünneplést is. Tényleg csak őszinte szeretetből figyelték árgus szemekkel, hogy a közösség minden tagja pontosan megtartja-e a szombatot. Az, hogy emiatt örömteleneknek, meg szigorúaknak tűntek, ezt igazán nem lehet nekik felróni, hisz ők Isten iránti tiszteletből figyelték, nehogy itt-ott Ákán bújjon meg a nép között.

Remélem, mire eddig jutottál, egészen máshogy tekintesz a 2000 évvel ezelőtti farizeusokra – és azokra, akikkel a múlt szombaton találkoztál.

Bízom benne, hogy felismerted a ’farizeusság’ veszélyeit.

Csak a bűnbánó, Isten és emberek előtt alázatos, - szívét az Úrnak teljesen átadó ember - ment haza megigazulva a templomból. Kívánom Neked is, hogy minél gyakrabban tapasztald meg ezt a felszabadító érzést!