szerda, július 18, 2012

Semmi sem szakíthat el Krisztustól


„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”
 (Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 38-39. vers)

A Szentírás számtalan helyen biztosít bennünket arról, hogy Isten irántunk való szeretete végtelen, meghaladja értelmünket és emberi odaadásunk sosem ér fel az Ő törődésével. Hiszen szeretjük-e azt, aki nap, mint nap fájdalmat okoz, akivel gond van, aki megfeledkezik rólunk…?

Bizony ezért nagyobb az Ő szeretete, mert semmi nem állhat útjába, még saját magunk, bűnös életünk sem. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm.5:8)

Ő soha nem mond le rólunk, ragaszkodik hozzánk. De mi a helyzet velünk? Mennyire ragaszkodunk mi Őhozzá? Pál rómaiakhoz címzett üzenete figyelmeztetés és bátorítás kell legyen mindannyiunk számára.

Figyelmeztetés, azért mert a nehézségek vagy épp a kényelmek közepette oly gyakran megfeledkezünk Istenről. S mikor felteszik a kérdést; Miért nem imádkozol vagy olvasod többet a Bibliát? Miért nem jársz gyülekezetbe? Miért nem végzel tudatosan missziómunkát másokért?

Ó, mennyi, mennyi kifogást tud összehordani az ember! Dolgozni kell, fáradt vagyok, beteg vagyok, fiatal vagyok, öreg vagyok, éhes vagyok,…

Természetesen ezek mind fennálló problémák, komoly próbák számunkra, de ha ezek megingatnak, mi lenne, ha az életünket akarnák elvenni Jézusért? Ahogy az apostol írja: „Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek, mint vágó juhokat.” (Róm.8: 36)

S mi a bátorítás? Azon milliók, akik az évezredek során kitartásukkal, önfeláldozásukkal a hit hőseivé váltak.

Így emlékezz minden pillanatban arra, hogy Jézus mennyire szeret téged, és hozzá hasonulva válj a hit emberévé!

„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10:38-39)