hétfő, június 11, 2012

Nézzetek fel!


„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.”
(Lukács evangéliuma 21. fejezet 28. vers)

A Bibliát olvasva, furcsának tűnhet, hogy Isten a leglehetetlenebbnek látszó helyzetekben szólította örömre az övéit:

A babiloni fogságból hazatérő nép az út fáradalmait sem pihenhette ki, hiszen azonnal neki kellett látniuk Jeruzsálem újjáépítésének, amit a környező népek állandóan megpróbáltak megakadályozni.

Isten népe éjt nappallá téve hordta a köveket, hogy falat emeljenek. Kezeik sajogtak, néhányan sírtak és akkor jött a próféta Isten üzenetével: „Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom!” (Zak.2:10)

Néhány évszázaddal később a római elnyomás idején, mikor a heródesi dinasztia zsarnokságának annyi ártatlan esett már áldozatul, a betlehemi éjszakában a pásztoroknak az angyal nagy örömet hirdet „mely az egész népnek öröme lészen”.(Luk:2:10)

Később Pál apostolon keresztül, aki épp Rómában raboskodott az első, századok hitvallóihoz, akik katakombákban gyűltek össze, látták az arénákban, vadállatok karmai közt, máglyákon meghalni szüleiket, gyermekeiket, házastársaikat, így szólt az Úr: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil.4:4)

És mit üzen nekünk, akik nap, mint nap háborúkkal, katasztrófákkal, gyógyíthatatlan betegségekkel szembesülünk? Mintha Jézus direkt nem akarná figyelembe venni a bennünket szorongató körülményeket.

Mert hát miért is örüljünk? Miért is emeljük fel a mi fejünket?

Kívánom, mindannyian személyesen tapasztalhassuk meg az Úr válaszát, azt, hogy végtelenül szeret.