szerda, június 27, 2012

Megismerni Jézust


„Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.”
Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 10. vers

Nemrég egy idős testvérnőt kerestem fel otthonában. Beszélgetés közben egyszer csak nyílt az ajtó és a néni kis unokája toppant be, gondolván, hogy az iskolából hazafelé meglátogatja a nagyit.

A szokványos kérdések (mi volt ma az iskolában?) után hamar kibukott a fiucskából, hogy rohannia kell, mert rengeteg a tanulni való. S hogy nyomatékosítsa mondandóját, elkezdte kipakolni a táskájából a több kilónyi könyv és füzet halmazt.

Ekkor eszembe jutott, hogy kisiskolásként mennyire utáltam a tanulást, sokkal szívesebben futkároztam, játszottam barátaimmal a játszótéren semmint fenn a szobában biflázni azt a mérhetetlen információt.

Később, a középiskolában, a főiskolán csak még inkább rájöttem, nemcsak mérhetetlen, hanem értelmetlen információval akarják bombázni a szürkeállományomat. És milyen nehéz volt figyelni azon a tanórán, ami úgy kezdődött: „Bár erre nem lesz szükségetek az életben, de nem árt, ha tudjátok.”

Most pedig látom, hogy míg a szülők a második, a harmadik egyetem elvégzésére bátorítják gyermekeiket, ’több lábon kell állni’ címszóval, a harminc, negyven éves korú diplomások mégsem tudnak elhelyezkedni, mert bár sok mindent tudnak, de a munkahelyre gyakorlat kell.

Bizony nincs ez másképp Isten országával kapcsolatban sem. Sokan a vallást csupán egy intellektuális rituálénak tartják. Kívülről megtanulják a Szentírás szavait, kisujjukban van az egyházi jogszabálygyűjtemény, éjjel-nappal bújják a próféciák beteljesedésének forgatókönyveit. Ezek a személyek elméletben már tökéletesek, elméletben sikeres lélekmentők, elméletben tanítók, elméletben…

De ha a tudás nem lesz ismeretté, nem leszünk mások csak jó farizeusok. Ahogy az apostol Saulusként csak tudott Jézusról, megtanították neki Jézus szavait, hogy miként tudja majd azokat megcáfolni. Paulusként pedig meglátva az elmélet és a gyakorlat között feszülő ellentétet, saját maga tapasztalta, ismerte meg a Megváltót.

Szavai arra ösztönöznek bennünket a tudásunkat ültessük át gyakorlatba: Ne csupán a homloklebenyünk láthatatlan részét képezze a „Szeresd az Urat”, „Szeresd embertársadat”, hanem legyen ez életed látható része.