szerda, június 13, 2012

Céltudatos haladás


„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
                                       Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12-14. vers

Az olimpia előtt egyre több rádió és televízió műsorban szólaltatják meg a kvalifikációt szerzett sportolókat. Mi a célod az olimpián? - volt az egyik kérdés - Mi a célom? Természetesen az, hogy győzzek. Ezért edzettem évek óta, ezért voltam annyit távol a családomtól, ezért öltem annyi időt és energiát a sportba.

A másik sportoló azt mondta: Jó eredményt szeretnék elérni, nemcsak eljutni a célig. Tudom, van nálam jobb, de minden erőmmel azon leszek, hogy a legtöbbet kihozzam magamból, mindenekelőtt a győzelmet.

Elgondolkodtató volt hallani ezeket a magabiztos, céltudatos terveket. Bizony, elgondolkodtató mindez azért is, mert ha ezek az emberek hervadó babérokért ennyi áldozatot képesek hozni, hogy van az, hogy megannyi magát kereszténynek valló ember semmit sem tesz az örök életért.

Szoktál beszélgetni az Istennel? - Hát…
Olvasod a neked küldött levelét? - Hát…
Eljössz a bibliakörre ma este? - Hát, még meglátom…
Segítenél a szolgálatban? - Hát, nem is tudom, hogy alkalmas vagyok rá…
Mit gondolsz, üdvözülsz? - Hát, így nem biztos…

De persze, ha azt kérdeznénk: - Bemész ma a munkahelyedre? - Fogsz ebédelni? - Akarsz találkozni ma a barátoddal? - Megveszed azt a ruhát, amit kinéztél tegnap? - valószínűleg határozott igen lenne a válasz.

Isten, ma Pál apostol példáján keresztül hív döntésre. Tudd, hogy mit akarsz. Krisztus követőjének nem muszáj lenni, de ha Őt választottad, igyekezz mindent félretéve találkozni vele.