Áldások

„Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt.”
72. Zsoltár 17. vers

Az értelmező szótár úgy írja, hogy az áldás: hálaadást, dicsőítést, magasztalást és ugyanakkor adományt és jótéteményt is jelent.  Hívő emberként pedig úgy fogalmazhatunk: Isten áldása, adománya, mely mindent felülmúl az alapja annak, ahogy mi áldjuk Őt, azaz hálát adunk neki.

Dávidhoz hasonlóan ma reggel tegyük meg mi is ezt egy énekkel!

Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.
Megtartod életem, köszönöm neked.

Köszönöm a Golgotát, a szent Fiadnak halálát.
Köszönöm neked, köszönöm neked!
Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.

Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.
Megtartod életem, köszönöm neked.

Köszönöm az éjszakát, a ragyogó holdsugárt.
Köszönöm neked, köszönöm neked!
Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked

Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.
Megtartod életem, köszönöm neked.

Köszönöm az életet, a mindennapi kenyerem.
Köszönöm neked, köszönöm neked!
Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.

Áldott, légy Istenem! Köszönöm neked.
Megtartod életem, köszönöm neked.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia