csütörtök, május 24, 2012

Üzenet


"Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón."

Apostolok cselekedetei 27:23-24 

A vége a fontos a történetnek. Isten azért bátorít, mert Ő tudja, hogy a vége jó! 

Kréta volt az utolsó helyszín, ahol még jó döntést lehetett volna hozni, ha a százados nem a folyamatos fenntartható fejlődés, hanem a realitás híve. Nekünk is adódik hely és idő, amikor van lehetőség jó döntést hozni. Általában mindkét útirány körvonalazható, de mi emberek borzasztóan optimisták tudunk lenni. Isten pedig inkább a realitásra, mint a vakmerőségre nevel bennünket. 

A hívő ember nem azért bátor, mert minden lehetséges annak, aki hisz, hanem mert tudja, hogy a jó döntések jó következményeket eredményeznek. Bár Pál realitásérzéke megmenthette volna nemcsak az utasok életét, hanem a hajót és a rakományt is, de Isten gondoskodott arról, hogy ami fontos - sohasem a tárgyak, hanem - az emberek megmeneküljenek. Igaz kicsit éhezve, fázva, élesben úszóleckét véve, de mindenki életben maradt.

276 ember élete egy miatt! Isten megmentette azt a 276-ot, mert Pál ott volt a hajón! Ma Isten azért tartja az életet a Földön, mert még van népe ezen az elátkozott bolygón. Több milliárdot nem tudni hány miatt.

Jó döntések, a fontos megkülönböztetése a nem fontostól, a környezetre gyakorolt hatás. Az első kettőhöz bölcsesség szükséges, a harmadikhoz hála és alázat.