péntek, május 11, 2012

Örömmel adni az Úrnak

„És örvendezett a nép, hogy önként adakozhatnak, mert tiszta szívből adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagy örömmel örvendezett.”
1Krónika 29:9
Dávid menni készül. Fia, Salamon lesz az utódja. Összehívja a népet, és egy beszámolót tart. Elmondja, hogy egész életében mennyire szerette az Urat. Mennyi tapasztalatot gyűjtött vele. Elmondja, milyen nagy volt a vágya, hogy házat, templomot építsen Neki. Beszélt arról, hogy minden vagyonát erre a célra tette félre – és ezt most leteszi az Úr oltárára. Ez a lépés megindítja a népet. Elindultak, és erejük fölött adakoztak. És mindezt ÖRÖMMEL tették.
Ahogy ma reggel ízlelgettem ezt az Igét, egy kép ugrott be az agyamba, ami a befolyásról, a másik emberre tett hatásról szól. Már nem emlékszem pontosan hol olvastam, a részleteket sem tudom pontosan, de valahol Londonban történt, hogy a Temze hídon a hidegben egy koldus nyikorogtatta, nyekeregtette hegedűjét – várva, hogy az aznapi élelmet meg tudja vásárolni a kalapjába hullott centekből. Dermesztő a hideg, senkinek sincs kedve „zenét hallgatni”, mindenki siet tovább. Egy fiatalember is jön, majd továbbhalad, de megáll és visszalép. „Bátyám! Odaadná nekem egy néhány percre a hegedűjét?” - kérdi. Kezébe vette, felhangolta és elkezdett játszani. Az emberek megtorpantak, megálltak, figyeltek, hallgattak és nem a centek, hanem a fontok hullottak a kalapba. Végül az egész Temze hídon megállt a forgalom, mert az emberek csak álltak, és hallgatták a csodálatos zenét, a nagy mestertől, Paganinitől.
Azért jutott eszembe ez a történet, mert Dávid mestere volt a jókedvű adakozásnak, és ez a népre is átragadt. Ilyen a mi befolyásunk. Ha csak hírből hallunk arról, hogy valakit valahol a jó Isten megáldott az csak „nyekergés” ahhoz képest, ha arról áradozhatok, hogy ENGEM mennyire megáldott. És a jó példa ragadós!  Kezdj el ma TE is hálás szívvel adakozni az Úrnak, nem a feleslegedből – mert az biztos, hogy nincs, hanem abból, amid van, és jó példádat mások is követni fogják. A lényeg, hogy örömmel tedd! Gondolj Paganinire, a hegedű virtuózra!