szombat, május 26, 2012

Maradj veszteg!



„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.”
2Móz 14,13-14

Csodálatos élmény tőlünk idegen kultúrákat kutatni. Minden nép egy külön világ és éppen ezért nagyon érdekes. Amikor megismerkedünk az adott közösséggel először a közöttünk levő különbségek ragadják meg a figyelmünket, de mégis a bennünk levő közös dolgok tartanak ott.

A megértés szükségszerű, mégis nehéz feladat. Például a japán kultúra alig megérthető az európai ember számára. A volt tanárom szerint azért, mert sosem értjük, hogy a japán ember mit miért tesz. Ahol mi ütnénk, ő meghajol, ahol mi meghajolnánk, ő harcol.

A Biblia is egy idegen kultúrával hoz közelebbi ismeretségbe bennünket, de nem az ókori népekre gondolok, hanem a Mennyre. Istennél is másként működnek a dolgok, mint gondolnánk, vagy mint ahogy mi tennénk, mert nála mindig hitben kell cselekedni és szükséges a megértés. Még szükségesebb azonban az engedelmesség.

Képzeljük el: Előttünk a Vörös Tenger, sziklás partvonala hirtelen mélyül. „Csak úszóknak!” – üzeni a képzeletbeli táblánk. Mielőtt azonban belemerülnénk a látványba hirtelen harci kürt szavát halljuk mögöttünk. Majd feltűnnek a kor szuperhatalmának legfejlettebb tankjai, az egyiptomi harci szekerek. A lovak és a katonák egyaránt páncélban, mindegyik fedélzetén egy képzett íjásszal. Az egész sereget az elfojtott düh és fájdalom vezérli, amit most mind ránk akarnak zúdítani. Aztán vágtatva elindulnak felénk. Mit tennék ekkor?
Meg tudnánk tenni azt, amit Mózes parancsolt a népnek? Tudnánk veszteg maradni, amikor minden arra ösztönöz, hogy azonnal tegyünk valamit; meneküljünk vagy harcoljunk, esetleg hibáztassuk mi is Mózest, mint a többiek.

Izráelnek el kellett sajátítania a mennyei alapelveket és ez a lecke az elsők között volt. Menni, amikor Isten mondja; megállni, mikor parancsolja; várni, ha Ő akarja, még akkor is, ha mást parancsol a józan ész.

Mindannyiunkra ugyan ez a lecke vár és előbb utóbb elérkezik a vizsga ideje. Vajon megnyílik-e előttünk a gondok tengere, vagy elveszejtenek minket ellenségeink? Csak azon múlik majd, hogy saját elképzeléseink ellenére is az Úrnak való engedelmességet válasszuk.