hétfő, május 14, 2012

Közös várakozás


"És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak.
Zsidókhoz írt levél 11:39-40

A hitről lehet hallani, olvasni, meg lehet frappáns gondolatokban határozni; mégis működés közben értjük meg csak igazán. Ez a fejezet csak annyit mond az elején, hogy a hit „a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés”. Ezek után emberek neve, arcképei, történetei villannak fel előttünk.

Isten mindannyiunk hitét másként teszi próbára. A hit emberi sem egyformák. A közös vonás az, hogy bíztak egy nem látható Isten valóságában. A hívő ember túl lát a szemünk előtt lévő, kezünkkel megfogható, tudományosan meghatározható világon.
pl: Ábel nem látta még a keresztre feszített Jézust, aki elveszi a világ bűneit, de engedelmesen, hitben áldozta fel a bárányt, aki Krisztust jelképezte.
Nóé nem látott még tengert, de követte Isten parancsait és felépítette a bárkát. Hite megtartotta.
Ábrahám nem látta a következő lépést, de engedelmeskedett, elindult, mert valóságnak hitte Isten hangját és vezetését.
Mózes egy olyan fényűző világban élt, ami ma is sokak látását elvakítaná, de ő hitben látott egy sokkal jobb Országot.
Hinni, egy nem látható Isten létezésében. Engedelmeskedni a szavának, és meglátni a végső célt és jutalmat – ebben állt az erejük forrása.

Emberileg nézve a legtöbb ilyen élet nem egy sikertörténet. Azt is mondhatnánk: bolondság, kudarc.
Mert mi lett a jutalmuk? Itt e földön még csak meg sem nyerték az ígéreteket. Csak vándoroltak, küzdöttek, és aztán ők is meghaltak.

De ahogyan más egy hívő ember élete, más a halála is. Aki hitben hal meg, az nem azon siránkozik, hogy mit nem ért még el, hanem azt nézi mennyire volt hűséges Istenhez.
Nem a próbákat, szenvedéseket, a kemény munkát és szolgálatot látják, hanem tudják, hogy itt most mindenki vándor – ez egy átmeneti állapot, de jobb után vágyódnak, mennyei után.
Egy hívő ember nem szégyelli, hogy másként lát, másként gondolkozik, más értékekkel és más erkölccsel rendelkezik, mint a világ.

Egy ilyen embert Isten sem szégyell gyermekének nevezni, sőt örömmel mutatja be a szent angyaloknak: "itt az én szeretett, hűséges, engedelmes gyermekem, akinek helyet készítettem országomban."