péntek, május 18, 2012

Isten fiai


Mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az Ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek
János 1:12-13.

Ma reggel mélyen megindított ez az igeszakasz. Nem a születési anyakönyvi kivonatom alapján, nem a jó cselekedeteim tömkelege alapján, nem a bőrszínem vagy a származásom miatt, hanem mert elfogadtam Őt – lehetek Isten gyermeke. Szigeti Jenőtől szoktam hallani, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Isten előtt nem dicsekedhetek az előbb felsoroltakkal, sem a több-generációs múltammal.
Csupán két dolog fontos:
-          Befogadni, elfogadni Őt
-          És hinni Benne.
Családunkba 26 évvel ezelőtt befogadtunk valakit. Azóta együtt élünk vele. Asztalunknál étkezik, használja bútorainkat, magunkkal visszük, ha nyaralni megyünk. Ha bármire szüksége van, mindenünk az övé. A 26 év alatt együtt örültünk vele örömében és együtt sírtunk vele bánatában.
Jézust befogadni sem lehet ennél kevesebb.
Engedni Őt, hogy belenézzen kamránkba, pénzkezelésünkbe, a kapcsolatainkba, a házasságunkba.
Csakhogy itt megfordul a kocka.
Tovább már nem mi leszünk, akik adunk, hanem Ő ajándékoz meg minket egy atya-fiú kapcsolattal.
Azzal, hogy behívjuk Őt életünkbe, édesapánkká lesz, mi pedig az Ő drága gyermekeivé.
Elhiszed ezt? Fel tudod fogni? Mert minden ezen a hiten múlik!