szombat, május 19, 2012

Holtból élő


„Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!
Zsidók 9,13-14

Látszólag élettelen. Egy darab kemény valami, olyan, mint a kő. Talán nem olyan kemény és nem olyan nehéz, de hideg. Aztán beteszed a földbe, jó mélyre ásod, locsolod, süt rá a nap és aztán kikel.

De nem minden mag ilyen. Van, amelyiket bele teszed a földbe, meglocsolod, és hiába várod, hogy történjen valami. Hiába süti a nap, nem kel ki, nem lesz belőle semmi, csak elmúlik a földben.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van.

Miért van az, hogy néha teszünk dolgokat, de mégsem változik semmi? Máskor meg ugyanazt tesszük, esetleg mások teszik ugyanazt és működik.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van, mint a magoknál is.

Minden az okokon, az indítékokon múlik. Hogy mit miért teszünk. Ez különbözteti meg az élő tetteket a holtaktól.

Az egyik is, a másik is szinte angyal-nyelven hirdeti az evangéliumot, de csak az lesz eredményes, az talál meghallgatásra, kiben ott az őszinte hit, ott a szeretet.

Az egyiknek is nagy a tudása, a másik is ismeri csínját – bínját szakterületének. Lehet mindketten sikeresek, de az alkotott nagyobbat, ki mások javát szolgálta készségesen.

Hatalmas dolgokat tett az egyik, vadállatokat győzött le, megküzdött az elemekkel és győzött, nevét a világ legmagasabb hegyén álló kőbe véste, de mégsem marad fenn örökre. De aki a másikat önmagánál különbnek tartva szerette, segítette, azok neve az élet örök könyvébe íratott.

Mi a különbség a kettő között? A különbség belül van, a szívben. Ott van a helye az őszinte hitnek, ott a helye a szeretetnek, ott a helye Krisztusnak.