vasárnap, május 13, 2012

"Énekek éneke"

„és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.”
Jelenések könyve 15:3-4

Mindenki a saját szólamát, a saját történetét énekli, de már nincsen bábeli zűrzavar, végre értjük egymás nyelvét. Mindenki a saját tapasztalatát foglalja dalba, de mégis különleges az összhang, mert mind Róla szól.

Arról, hogy Isten belépett az egyes ember életébe, a tiédbe és az enyémbe, és nem hagyta, hogy lehúzzon minket a reménytelenség mocsara. Minden ének Róla szól, mert gondot viselt, cselekedett, élethelyzetet hozott egymás után, „királyokat taszított le, és királyokat támasztott” azért, hogy találkozhasson veled. Azért, hogy végre ne egyedül éld az életed, hogy végre megismerd, honnan jöttél, hová tartasz, és mi az értelme ennek az egésznek. Azért, hogy rájöjj végre, ki is vagy valójában.

És akkor majd minden ének Őt dicséri, mert méltó rá. Mert szeret, mert meghalt és feltámadt az emberért, és adott még egy esélyt neki, hogy döntsön mellette. Mert közel jött a bukott néphez, és nem hagyta veszni az övéit. Mert volt egy álma veled és velem, ami akkor, amikor együtt énekel majd az emberiség, végleg beteljesül.