vasárnap, április 22, 2012

„We are the champions...”

„De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14

Magadban már szinte saját életre kelt a Queen együttes száma, egyre dúdolod a régi dallamot, és elgondolkodsz azon, vajon milyen érzés a győztes oldalon állni? Egy műveltségi vetélkedőn, sportmérkőzésen, minősítő versenyen vagy akár tehetségkutatón a nyertes csapatban foglalni helyet. Bajnoknak lenni. Végigküzdeni magadat a pályán, és fent állni a dobogó legfelső fokán, hallani a Himnusz bús-borongós mégis reményt adó zenéjét, és a diadal ízével végignézni a közönségen, akik téged ünnepelnek.

Úgy érzed, talán soha nem lesz részed ebben? Túl kicsinek és jelentéktelennek gondolod önmagad, és szerinted mindig lesz valaki, aki nálad jobban teljesít? Vagy akár az élet viadalában úgy gondolod, te túl gyenge vagy, hogy talpon maradj?

Tudod, Barátom, győzelem lesz a vége, mégpedig a te győzelmed. Azért, mert valaki ezt már végigvitte helyetted. Győzött érted, és a nyeremény a tiéd. Nem kell egyedül állnod a sarat a mindennapok támadásaival szemben, hiszen a Hős melletted van, érted harcol, veled harcol, és a győzelem már most biztos.

Eljön az a nap, amikor a dobogó legfelső fokán állhatsz, mert Ő megszerezte ezt neked. Ő legyőzte helyetted a Rosszat, neked csak az a feladatod, hogy megismerd igazán a Jót, és maradj mellette bármi áron. Nos, a történet végét már tudod. Ma reggel pedig kaptál egy újabb lehetőséget, hogy dönts arról, akarsz-e tagja lenni a győztes csapatnak?