vasárnap, április 08, 2012

Amikor közel jött az Isten

„Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az Úr -, és nem hívsz többé Baalnak.”
Hóseás próféta könyve 2:18

Mi mondtunk neki nemet, mi mondtuk, hogy inkább megyünk tovább egyedül, és nem kell az Ő társasága. Mi döntöttünk úgy, hogy jobb nekünk nélküle, hogy elég nagyok vagyunk, és képesek vagyunk megállni a saját lábunkon.
De persze nem megy, te is látod, hogy az ember túl gyenge, túl erőtlen és túl könnyen bukik el, amikor mindenkinek talpon kéne maradnia. Az ember már nem ember, és ezen nincs erőnk, nincs esélyünk változtatni.

De jött Ő. Egyszerűen, szelíden, ha kellett csendben és magányban, ha kellett mindent átütő szóval és fellépéssel. Ha kellett, csak lehajolt a porba, és rajzolt. Ha kellett, korbácsot font a templom kapujában. Ha kellett, megérintette az érinthetetleneket, és elfogadott mindenkit, aki hozzá jött. Amikor kellett, kitárta karjait egy durván ácsolt fakereszten azért, hogy te és én kapjunk egy újabb esélyt az életre. Amikor pedig eljött az ideje, győztesként lépett elő a sírból egy új hét kezdetén.

Mindezt azért, hogy te ember lehess, Ő pedig a te Istened. Hogy helyreálljon a kapcsolat közted és közte, és végre merj kilépni a rekettyebokrod mögül. Merj kilépni, és merj nem félni Istentől, mert Ő szeret, és ezt már nem lehet jobban kifejezni.

Húsvét vasárnapjának reggelén azt kívánom neked, barátom, engedd, hogy Jézus Krisztus Istenként lépjen be az életedbe, és rádöbbenj végre igazán: Hozzá tartozol.