Megváltásunk ára


"tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."
Péter 1. levele 1:8-9

- Nos, lássuk akkor, mit tudsz felajánlani cserébe?
 - Mit szólnál a föld teljes aranykészletéhez? Úgy is szereted a csillogást, a dicsőséget!
- Igen, így van, de az neked nem áldozat. Egy szó, és ott terem kétszer annyi helyette.
- Jó, látom értesz az alkuhoz. Az anyagi dolgokat lehet pótolni. Vannak még itt gyönyörű állatok, választhat közülük. Tiéd lehet, azt csinálsz velük, amit akarsz.
- Rendben is lenne, de mit kezdjek pár birkával, meg marhával. Pótolhatóak.
- Esetleg egy angyal?
- Kevés! Egyébként ők is csak a te teremtményeid.
- A Teremtő? Ettől többet, nem adhatok!!

Természetesen ez csak egy elképzelt párbeszéd Isten és Sátán között. Valamit azért soha nem szabad elfelejtenünk: Isten a legtöbbet, legjobbat adta értünk, hogy bűneink rabságából megváltson bennünket. A Teremtő Isten maga lép a teremtményei helyébe. Felfoghatatlan szeretet! Ehhez mi nem tudunk semmit sem hozzátenni.

Mégis, hányszor fordul elő, hogy mint egy hálátlan, elkényeztetett gyermek, félredobjuk a szüleinktől kapott méregdrága ajándékot. Egy gyermek, vagy egy fiatal addig nem tudja igazán felfogni a pénz értékét, amíg nem neki kell fizetnie a számlákat. Nem értik, hogy miért nem lehet kivenni a bankautomatából bármikor, bármennyi pénzt. Nem tanulták meg, hogy a számlákra kellő fedezetnek kell előteremteni.

A jó hír az, hogy Jézus áldozata a te bűn-tartozásodra is kellő fedezetet nyújt? Mit kezdesz ezzel a lehetőséggel?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia